Szuverenitás, identitás és a jogállamiság meghamisítása
Nyilvánvaló, hogy a nemzetállamot nem lehetett rendelettel egycsapásra eltörölni. Mathieu Bock-Coté írása.
Ez pedig a nemzeti szabadelvűség eszméje.
„Ez pedig a nemzeti szabadelvűség eszméje. Tegnap érkezett a szomorú hír, hogy élete teljében, szellemi pályafutása csúcsán, súlyos betegség következtében eltávozott közülünk Gerő András történész, akadémikus, a Habsburg Történeti Intézet igazgatója, a PestiSrácok.hu és az egykori Pesti TV műsorainak rendszeres szereplője. A nagyszerű gondolkodó, (kormány)kritikus, de hazaszeretetét sosem feladó közszereplő, sajátos humorú társasági ember nagy űrt hagy maga után. Már csak azért is, mert azt az autonóm kiállást, melyet Gerő András mindig is tanúsított, kevesen merik (nyíltan) követni.
Gerő András szeretett magyar lenni, nemzete iránti elkötelezettsége, országunk sorsa iránti aggodalma minden munkájából és szavából visszaköszönt. Még akkor is, amikor erélyesen bírálta az olykor-olykor (többnyire baloldali kurzusok idején) felbukkanó szélsőjobboldali, antiszemita megnyilvánulásokat. Ő ugyanis abban a speciálisan magyar szabadelvű gondolkodásban hitt, mely megkülönböztetett nemzetté tett bennünket a világon. Nem lehetett véletlen, hogy tudományos érdeklődése is a reformkor, a dualizmus és a Horthy- (Bethlen-) korszak iránt volt a legerősebb. Próbálta megérteni és leírni a szabadságharc utáni kiegyezés okait, a gazdaságilag és morálisan Európa élvonalába törő XIX. századi Magyarország motivációit, a siker receptjét, majd a trianoni trauma valós okait és a két világháború közötti talpra állás történetét. Az a ritka, őszinte liberális volt, aki elutasít minden kollaborációt a kommunizmussal és annak XXI. századi formáival.”
Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd