Szomorú levél Pressman úrnak (1. rész)

„Amint elolvastam a nagykövet úr beszédét, melyet abból az alkalomból mondott, hogy az Egyesült Államok 45 évvel ezelőtt visszaadta a Szent Koronát (holott valóban: meg is tarthatta volna örökre, miképpen Lenin elvtárs is a gyerekek közé lövethetett volna, mégis visszaadta a labdájukat – kézcsók a fényességes és kegyes defterdároknak!) – szóval, ahogy elolvastam a beszédet, mindjárt a Déloszi Szövetség jutott eszembe. Mondják, a nagykövet úr finom, művelt ember, ezért biztos vagyok benne, hogy hallott már a nevezett szövetségről. Remélem, mert ez a feltételezett tudás sokat fog segíteni a következőkben.

Tehát, mint nagykövet úr is feltehetően tudja, a Déloszi Szövetség a perzsa háborúk végeztével, a plataiai nagy győzelem után alakult meg azon okból, hogy a perzsák soha többé ne tudják és ne merjék háborgatni a görögséget. Évszámunk pedig Krisztus előtt 478, amit csak azért említek meg, hogy világossá tegyük: az emberi história nem a Coca-Cola feltalálásával vette kezdetét, és még csak nem is azzal a nagyszerű, bátor pillanattal, amikor Mankatóban egyszerre harminckilenc lázadó dakotát akasztottak fel, majd a holttestüket meggyalázták, a halottak lenyúzott bőréből pedig csinos kis ajándéktárgyakat készítettek, miközben Kis Varjú nagyfőnök csontvázát pénzért mutogatták – hiába, »business as usual« –, meg aztán fölöttébb nehéz bármi újat kitalálni a történelemben, főleg, ha emberi aljasságról, gonoszságról, bestialitásról van szó.

De ne kalandozzunk el, térjünk vissza ahhoz a bizonyos szövetséghez!

Athén vezette a Déloszi Szövetséget, Athén hívta életre, az athéni demokrácia volt a vezető ereje és az éthosza – s az a bizonyos demokrácia, illetve annak »terjesztése« tette aztán azt a szövetséget zsarnoksággá, s benne gyarmatokká az athénieken kívüli városállamokat. Még nem ismerős a helyzet, nagykövet úr? Még nem dereng az analógia? Akkor folytatom. Athén azt mondta, ő mint a legerősebb és leghatalmasabb és legdemokratikusabb megvédi a többieket a perzsáktól. Ezért cserébe mindössze adót, haderőt, feltétlen engedelmességet vár el, s azt, hogy a szövetség tagjai ellentmondás nélkül azt cselekedjék, amit Athén előír nekik.

Szerintem most már nagykövet úr is kezdi kapiskálni, de azért merüljünk el kissé a részletekben. A baj akkor kezdődött, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy a perzsáknak eszük ágában sincs megtámadni a görögöket, ám Athén még mindig kitartóan védte őket, ráadásul akkora terhet rakott a szövetség többi tagjának a vállára, ami már nagyobb volt, mintha behódoltak volna a perzsáknak.”

Nyitókép: Facebook