„Önök is biztos ismerik azt a büszkeséget, amit egy általános iskolai tanulmányi verseny harmadik helyezettjeként érez az összességében nem különösebben okos és szorgalmas, egy tantárgyban azonban mégis kiemelkedő kisdiák.
A szülők megkönnyebbülten felsóhajtanak, hogy lám, mégsem teljesen reménytelen a csemete, talán még viszi is valamire. Az osztályfőnöki órán kihívják a táblához, és szóbeli dicséretben részesítik, az igazgató talán még egy jutalomkönyvvel is díjazza a sikert. Másnapra azonban a kérészéletű dicsőség már elhalványul, és az élet megy tovább. Baj akkor van, ha ennél komolyabb teljesítmény a soron következő 25-30 évben már nem kerül le az asztalra, viszont még fiatal felnőtt korában is előszeretettel dicsekszik vele, hogy ötödikesként dobogós volt a megyei földrajzversenyen. Talán még az önéletrajzába is beírja.