Áll még a palócok vigyázó keresztje

„»Mi, magyar demokraták, akik hiszünk egy erkölcsös polgári demokráciában, hiszünk a nemzet függetlenségében, hiszünk hazánk jelenében és jövőjében, akik saját akaratunkból választottunk magunknak kormányt, amelytől hazánk felvirágoztatását várjuk […], egyre növekvő aggodalommal látjuk, hogy a nemzetközi nyilvánosságban megjelenő hazug és elfogult híradások miképpen erősítenek föl egy olyan közhangulatot, amely méltatlan és igazságtalan színben tünteti fel országunkat, s amely egyre nagyobb károkat okoz hazánk gazdaságának és a magyar embereknek.«

Ismerős? Pedig jó tíz éve, 2012. január 10-én látott napvilágot a szöveg, azaz az első »Békemenet Magyarországért«, felhívása, amelyet azért tettek, tettünk közzé, hogy együtt hallassuk a hangunkat és közösen álljunk ki a mellett a kormány mellett, melynek (nyolcévnyi böszme kormányzás és gazdaságpolitikai ámokfutás elszenvedése után) kétharmados kormánytöbbséget szavazott meg az ország. 

Akkor talán a főszervezőket, azaz Ba­yer Zsoltot, Bencsik Andrást, Csizmadia ­Lászlót, Stefka Istvánt és Széles Gábort is meglepte, hogy milyen elképesztően hatalmas tömeg gondolta úgy: mozdulni kell! 

Legalább félmillió nemzettársunk vonult fel a »Nem leszünk gyarmat!« jelmondat mögött, elutasítva a már hetek óta szűnni nem akaró, külföldi hátterű puccskísérleteket és a magyar állampapírok – végső soron a padlóról épp felálló nemzetgazdaságunk – elleni spekulatív támadássorozatot.

Még abban az évben interjú készült Orbán Viktorral, az Egy a haza – Békemenet 2012 című emlékkötetbe, melyben a miniszterelnök azt mondta: ha a polgárok nem mutatják meg az erejüket, vélhetően már nem ő volna a kormányfő.”

Fotó: Ficsor Márton