Tihanyi gondolat

„A huzamos időn keresztül végzett felépülési munka végén a pecsétet a 2010-es kormányprogram (Nemzeti együttműködés programja) és az alaptörvény hatályba lépése jelentette. A folytatás szintén számba vehető, kezdve a békemenet 2012-es meghirdetésével.

A hosszú távú győzelem stratégiájának tehát az bizonyult, hogy „egy a tábor, egy a zászló”. Ahhoz, hogy a jobboldal legyen a magyar politika gravitációs centruma, a szellemi origó rögzítése is kellett. A polgári köröket meghirdető Dísz téri beszédben hangzott el, hogy „erőnk csak akkor valódi erő, ha képesek vagyunk megteremteni és megszervezni a polgári Magyarország nyilvánosságát”. A jobboldali sajtóflotta vezérhajói (Magyar Demokrata, Magyar Nemzet, Hír TV) ma is e politikai közösség – s rajta keresztül az egész magyar nemzet – szolgálatában állnak.

Ugyancsak 2002-ben történt a Terror Háza Múzeum alapítása és Lánczi András Konzervatív kiáltványának megjelenése, előbbi közvetlenül a választás előtt, utóbbi nem sokkal utána. A 2006-ban alapított Kommentár folyóirat és a 2009-ben útjára indított Tranzit rendezvénysorozat már az ellenzéki időkben való felkészülési munka része volt. Előbbi 2018. tavaszi megújulása óta a nemzeti-konzervatív szellemiség negyedéves lapja, szoros együttműködésben a Tranzittal. Utóbbi nyári fesztiváljának, amely az elmúlt években Magyarország közéleti évadnyitójává vált, öt éve Tihany ad helyet. 

A Tranzit közvetlen felmenői között találjuk a Fidelitast és az 1999–2006 közötti kőszegi Fesztivál a határon programsorozatot; konferenciáit és nagyrendezvényeit pedig kezdettől fogva a „közösségek közösségeként” szervezi. 

Tihanyban hangzott el 2017 augusztusában jelen sorok szerzőjének jegyzeteiből a Tihanyi tézisek öt pontja, amelyek úgy szóltak, hogy alkossunk saját kánont, használjuk a magunk szótárát, aztán olvassuk, idézzük és bátorítsuk egymást, továbbá használjuk meglévő kulturális struktúráinkat, végezetül a szellem emberei támogassák a cselekvés embereit.

A felsorolt szellemi-szervezeti előzmények mindegyike hozzájárult ahhoz, hogy a rendszerváltoztatás utáni három évtizedben összetartó és bővülő politikai közösség (szélesen megyünk) a nemzeti oldalon szerveződjék meg. Ezt a magánérdekeken túli közös célok tartják egybe, jóval a társadalmi-gazdasági horizont fölé emelkedő történelmi hivatással ruházva föl hordozóját. A magyar jobboldal sikerét a közösségben való gondolkodás és cselekvés szavatolja.”