Vannak olyan iskolák azonban, amelyekben nem csak a gyerekmegőrzés a cél, ahova a gyerekek tanulni járnak, a tanárok pedig – annak ellenére, hogy ezt nem nagyon hagyja nekik normálisan, hatékonyan és autonóm módon az állam –, tanítani. Ilyenek a tehetséggondozó iskolák. Ilyen a Karinthy, ilyen Eötvös, ilyen a Kölcsey, az Apáczai. Itt azért tiltakoznak az iskolapolgárok, hogy taníthassanak/tanulhassanak. Ahogy azt az Alaptörvény egyébként meg is ígéri nekik.
Ezekből rugdos ki a főrendőr pedagógusokat, hogy »rendet tegyen«, azt állítva, hogy a kormány »a diákok érdekeit helyezi mindenek elé«.
Ezen a »diákok érdekein« biztos sokat gondolkodnak a Karinthy és a Vörösmarty tanulói, akik ezen a héten már nem mehetnek iskolába, ugyanis számukra nem tudják biztosítani az oktatást. És később sem lesz sokkal jobb nekik, látjuk ezt a Kölcseyben, ahol a kirúgott öt tanárt azóta sem tudták pótolni.”