Közben folyamatosan kényes kérdéseket tesznek fel, a segélyszállítmányok és a fegyveradományok sorsáról faggatnak, és felteszik a kérdést: hol a pénz? A helyi szélsőjobb pedig a lábujjaimon áll, ezért sohasem kérhetek semmit, mindent követelnem kell. Megköszönni pedig semmit nem hagynak, azt mondják, a hálálkodás a gyengeség jele. Bízom benne, hogy nem követik a Bekezdések-csoportot, és ezennel megköszönöm Magyarország elképesztő segítségét.
Higgyétek el, tudom, mit köszönhetek a magyaroknak, csak hát az Azovval és a Jobb Szektorral a hátam mögött örökké elégedetlenkednem kell!
Még egy dolog, essen néhány szó a lengyelországi rakétacsapásról, ami egyre kínosabb nekünk. Ahogy megtörtént a tragédia, azonnal világgá kürtöltem, hogy »a terror nem korlátozódik nemzeti határainkra. Orosz rakéták csapódtak be Lengyelországba. (...) Rakétákat lőnek ki a NATO területére. Ez egy orosz rakétatámadás volt a kollektív biztonság ellen! Ez egy nagyon jelentős eszkaláció, cselekednünk kell.«