Összegyűjtöttük a legjobb arcokat!
„Pukli István? Sándor Mária? Rémlik valami? Nem? Nem az Ön hibája. Ők mind epizódszereplői egy irtó gyenge közép-európai produkciónak.
Nagy Blanka és Pankotai Lili neve talán még mond valamit, ennek azonban semmilyen jelentősége nincs. Ugyanaz a minőség, mint az előző kettő esetében, a különbség mindössze annyi, hogy ők sokkal kínosabb produkcióval léptek a széles nyilvánosság elé, így emlékük tovább kísérti a magyar közélet jobbat érdemlő részét.
De kik is ezek az emberek, és mi a történetük közös tanulsága?
Nos, Sándor Máriát a »fekete ruhás nővér«-ként ismerte meg az ország. Valamikor 2015 környékén ápolónőként arról posztolt a közösségi médiában, hogy fekete ruhában tüntetett munkahelyén az egészségügyi dolgozók méltatlan bérhelyzete ellen. Arra akarta felhívni az emberek figyelmét, hogy az egészségügy helyzetének rendezése nem tűr halasztást.
A támogatható kezdeményezésből végül az lett, hogy a fekete ruhás nővér ellenzéki-baloldali rendezvények főszónoka, legfőbb attrakciója, mutatványa lett. Mint egy szakállas nő vagy egy bűvész.
Egy idő után azonban kínossá vált személye, így szépen lassan margóra került, majd úgy dobta el magától a baloldal, mint egy használt zsebkendőt.
Pukli István a kőbányai Teleki Blanka Gimnázium igazgatójaként a 2016-os tanártüntetések egyik reklámarca lett. Pukli és a kockás ing jelképpé vált. Őszintesége azonban megkérdőjelezhetővé vált, miután kiderült, hogy éveken keresztül az MSZP tagja és a szocialista párt ifjúsági szervezetének lelkes aktivistája volt. Zuschlag János is harcostársaként hivatkozott rá, akinek tudnia kellett, hogy honnan származik a szocik ifjúsági szervezetének pénze. Később kiderült, hogy Pukli nagypapája ávós volt. Kiváló pedigré, ilyenből azonban éppen elég volt a baloldalon, így létszámon felülivé vált. Egy idő után ezért kínossá vált személye, szépen lassan margóra került, majd úgy dobta el magától a baloldal, mint egy használt zsebkendőt.”
Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Magyar Péterék még mindig tagadják, pedig egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy brutális megszorítócsomaggal készülnek a választásra. Az európai Unió elitjének megfelelő adóemelés minden magyar ember életét megnehezítené. Az önét is, bárkire tervez szavazni jövőre.
Nagy Ervin az „unalmas” Bajnai-korszakot siratja, azt az időszakot, amikor családok százezrei szenvedtek megszorításoktól. Jövőre Magyar Péterrel ugyanez térne vissza.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Kiszivárgott felvételen nosztalgiázik Nagy Ervin 2009 „nyugalmáról”. A Tisza-adócsomagja pontosan azt a brutális megszorítási korszakot hozná vissza.
Illusztrációt mondjuk nem is keresett a bejegyzéshez.
Mindkét magyarral elégedettek.
