A Gömböc már a gatyájába sem fér bele, fene nagy vigyorral pózol a nagyonbuta

„A Gömböc már a gatyájába sem fér bele, fene nagy vigyorral pózol a nagyonbuta, de kőgazdag focistája mellett, dagadt nyakán nagymagyarország sál, promózza: nesztek, szomszédok, értsetek belőle – ha a szentpétervári tömegmészárosnak, a Kreml patás ördögének szerencséje van, akkor a »muramista tökkel vág a csülökbe«, oszt leszakajt majd egy jó darabot innen is, onnan is a zsíros szalonnából.

A Gömböc akkor boldog, ha a fajok nem keverednek, ha a mások csak szenvednek, ha a feketék a vízbe fúlnak, a nácik meg boldogúlnak. Ha az ő kedves népe menetel kifele a civilizációból.

Na, de közben törvényt ültek, s megszavazták, hogy az állam nem gondoskodik a polgárairól. De nem ám!

Így tehát, ha rossz helyre születtél, ha nem voltál szerencsés, ha elbuktál, ha lehetőséget sem adtak, mert nem bírták a fajtád, ha megpróbáltad, de nem neked lejtett a pálya, ha megbetegedtél, ha ledöntött a kórság, és már nem bírtad a mindennapi harcot, ha átvágtak, és mindenedet elvesztetted, ha az utcára kerültél, ha az ital vagy más szerek függője lettél, ha nem volt jó helyen ismerősöd, aki segített volna, ha a család segítsége nem volt elég, ha nem voltál jóban a polgármesterrel, ha az egyház rossz szemmel nézett rád, ha kihasználtak, eldobtak és elfelejtettek, akkor egy dologban biztos lehetsz: Katalin nem ül melléd a kissámlijára, nem fogja meg a kezed, nem ölel át, nem hallgat meg, hiába ígérte, az államfő is csak hazudott, ahogy mindig és mindenki, aki a Gömböcé.”

Nyitókép: Facebook