Az ukránok kezdik elveszíteni a reményt – Magyarországot okolják érte
A harmadik világháború lenne a következménye.
Búcsút kell intsünk annak a világnak, amiben szüleink és mi magunk felnőttünk.
„Ha nincsenek atomfegyverek, a hidegháborús proxyvillongások könnyűszerrel csaphattak volna át globális háborúba. És ha nem lennének atomfegyverek, talán az oroszok is bátrabban ütnének oda, ahova akarnak, hiszen igazán fájdalmasat, ami az egész ország létét illeti, nem kaphatnának. Atomfegyverrel tartja sakkban India Pakisztánt és fordítva, az USA Oroszországot és fordítva, de ha a tajvani konfliktus még jobban elmérgesedik, akkor elmondhatjuk, hogy az USA is Kínát, illetve fordítva.
Búcsút kell intsünk annak a világnak, amiben szüleink és mi magunk felnőttünk. Szüleink generációja ugyan elszenvedte még a szocializmus sajátosan szárnyaló évtizedeit – az elvtársak így hívták az elnyomást és a szegénységet –, de megadatott nekik a számos illúziót is adó ‘90-es, illetve 2000-es évek. És nem kevés illúzióból azért valóság is lett. Ez tán még igaz az én korosztályomra is, akik nagyjából annyira vagyunk a húszas éveink végétől, mint a negyvenesek elejétől. Visszatekinthetünk megtapasztalt évtizedekre, de előttünk van – remélhetőleg – még több is. És az nem valami kecsegtető, legalábbis makropolitikai szinten.
Talán valamelyest fellélegezhetünk azzal, hogy immár biztos a republikánusok többsége az amerikai képviselőházban, így nehezebb lesz minden háborús tervet átvernie a Biden-kormányzatnak, illetve bizakodhatunk abban is, hogy a december eleji, EU-s csúcs talán valamilyen változást indít el.
Most ennyink van. Nem sok, nem túl jó, de volt már sokkal rosszabb helyzetben is Európa.”
Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay