Egy Ukrajna nevű „csinált ország” jókor volt jó helyen

„A mostani »csinált« válság azonban egy nagyságrenddel még súlyosabb. Itt már nem vacakoltak a részletekkel, a gigantikus óriáscégek elkezdték visszavásárolni saját részvényeiket, aminek nyomán rohamosan emelkedni kezdtek a részvényárak. Az újra csak gyanútlan kisbefektetők az újra nulla szintű kamatokra építve hitelbe elkezdték vásárolni a részvényeket, amelyeknek ára így saját magát hajtotta az egekbe. Ám 2019-ben már látszott, hogy ennek nyomán totális globális összeomlás közeledik, így a világ »nem létező« urai keresni kezdték a fékezőmechanizmusokat. Az első ilyen fékezőtechnika a covidra hivatkozó nagy világlezárás volt. Hogy mi a covid, azt soha nem fogjuk megtudni, de nem is érdekes már, a lényeg az, hogy alkalmasnak bizonyult arra, hogy a világ elhiggye, a teljes lezárás nélkül elpusztul. És a világ elhitte. És azt is természetesnek vélte, hogy az így bekövetkező gigantikus teljesítményhiányt többletáldozat vállalásával neki kell kompenzálnia. Ám a világ »nem létező« urai, mikor látták a világ nem várt engedelmességét, 2020 tavaszától 2022 tavaszáig még tovább fújták a lufit, ezért, mivel addigra a covidháborúval már nem lehetett hisztériát szítani, így szükség volt egy igazi háborúra, ami látványtechnikailag a covidnál is ütősebb, és mivel egy Ukrajna nevű »csinált ország jókor volt, jó helyen«, így neki jutott az a megtiszteltetés, hogy ingyen kiírhatja magát a történelemből, ha engedelmesen végigjátssza e horrorisztikus szappanoperában ráosztott szerepet. És így is lett, mint a mesékben, mármint a legvérfagyasztóbb rémmesékben.

A covid és a nagy világleállítás háborúja, meg most ez a véres tragikomédia, ami a felszínen ukrán–orosz háborúnak van mondva, alapvetően azt a célt szolgálta tehát, hogy a világ urainak legyen viszonylag hihető története arról, hogy miért szegényedik el a világ lakóinak nagy része minden eddig elképzelhetőnél jobban. Az infláció (felfúvódás/felfújás) legmélyebb oka és célja tehát az, hogy a globális pénzhatalmi rendszer az új évszázad első két évtizede során immár harmadszor fossza ki egyre brutálisabban a világot. Mindez önmagában sem túl biztató, de ha azt is hozzátesszük, hogy egyelőre e trükkök százaival véghezvitt kifosztást nemcsak megakadályozni nem tudjuk, de többnyire még időben észlelni sem, akkor végre be kell látnunk, hogy egyelőre áthidalhatatlan szellemi fölénye van a mindezt „mint kés a vajban” véghezvinni képes „nem létező” erőnek.

Önpusztító indulatok helyett transzcendens derűvel kellene először is vereségeink valódi okát tudomásul venni, és szellemi energiáinkkal kitörni e fogságból.”

Nyitókép: Képernyőfotó