Egyházszakadás: liberális és konzervatív kereszténység

„Semmi kétség, a nyugati világban zajló kultúrharc a liberalizmus és a konzervativizmus között rányomja bélyegét a kereszténységre is, egyházszakadások egész sorát idézve elő. A régi felekezeti törésvonalak ebben a folyamatban elhalványulnak, s a korábbi megosztottságokat felülíróan létrejön egy új egyházszakadási képlet, amely a különböző történeti felekezetekhez tartozó keresztényeket a liberális (»progresszív«) és a konzervatív (»ortodox«, »fundamentalista«) táborba sorolja. Úgy tűnik, a folyamat megállíthatatlan és visszafordíthatatlan, s nincs olyan nyugati felekezeti képlet, ideértve a katolicizmust is, amely ki tudná magát vonni e világnézeti küzdelem hatása alól.

Ha egyetlen pontban rögzíteni kellene a szakadásokig vagy szakadásközeli helyzetekig eljutó vita kiváltó okát, akkor nagy valószínűséggel a valójában körülhatárolhatatlan LMBTQ+ lobbinak az utóbbi időkben tapasztalható hihetetlen térnyerését, hatalmának a mai nyugati szellemiséget egyre inkább eluraló jellegét kell említenünk. E terjeszkedésnek egyik kitüntetett célpontja a kereszténység. Az a folyamatosan jelzett igény, hogy az egyházak maguk is vegyenek részt az LMBTQ+ ideológia általános világnézeti normává emelésében. A szándék meglehetősen eredményes, s ma már jóformán nincs hét, amikor ne jelenne meg hír arról, hogy egy-egy egyházi vezető adott esetben saját egyháza hivatalos tanítását is meghazudtolva nyilvánosan kiáll az LMBTQ+ ideológia mellett. Ez a folyamat már eddig is egyházszakadásokhoz vezetett, a nyugati protestáns világot keresztül-kasul szabdalja a genderkérdés miatti megosztottság, de mint tudható, szakadásközeli helyzet fenyegeti a katolikus egyházat is (ld. németországi katolikusok).”

Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay