Hova lett a Vidi-szív?

„Hova lett a Vidi-szív?

Ma a Kisvárda elleni, egyébként szép, győztes mérkőzéssel befejeződött az őszi bajnoki szezon. Azt hiszem ki kell azonban mondani: ettől a csapattól, ilyen lehetőségek mellett kudarc ez az eredmény, ahogy az elmúlt 3-4 év is az.

Tekintettel arra, hogy az önkormányzat évek óta már nem tulajdonosa a klubnak és már támogatást sem adunk a csapat működtetéséhez, nem tudok és nem is lenne fair beleszólnom a klub munkájába. Nem is teszem. Régóta szurkolóként járok csak meccsekre, véleménye azonban a szurkolóknak is van, nekem is, hiszen ez a mi csapatunk is, és gyerekkorom óta járok a Vidi meccseire.

Szurkolóként pedig azt látom, hogy a Fradi nem a körülmények miatt tudott megelőzni bennünket, majd ellépni tőlünk. Köszönhetően a szponzoroknak a Vidi anyagi háttere, stabilitása, a körülmények kiemelkednek hazánkban és teljességgel profi hátteret biztosítanak. A különbség és a baj forrása tehát meggyőződésem szerint máshol van.

Az élet minden területén akkor lehet csak sikeres valami, ha ahhoz értünk, de azt szeretjük is csinálni, ha abban hiszünk. A profi sporthoz is elengedhetetlen a klubhűség, a valahová tartozás büszke érzése. Ez szükséges egy klub irányítása során és attól is joggal várható el, aki felveszi a csapat mezét.

Olyan vezetőkre, szakmai stábra és játékosokra van szükségünk, akik szeretik Székesfehérvárt és szeretik a Vidit, akik büszkék arra, hogy ehhez a történelmi városhoz kötődhetnek és ennél a nagy múltú klubnál dolgozhatnak, a mi csapatunkban játszhatnak. Ebből van sajnos évek óta hiány nálunk. Szintlépés volt az ígéret, sajnos ez elmaradt. Nem a körülmények miatt. A szív hiánya miatt.

Reményeim szerint azonban valami végre elindulhat Juhász Roland sportigazgatóvá történő kinevezésével.

Roli, aki városunk tiszteletbeli polgára, kötődik Székesfehérvárhoz, a Vidi családjához tartozik. Elkötelezett és szereti is ezt a közösséget.

Persze nem lesz könnyű dolga. Ami 3-4 éve romlik, azt nem lehet egyik pillanatról a másikra megváltoztatni. Igaza van, aki azt mondja, végre rendet kell tenni. Az maradjon a klubban és környékén, aki ide is szeretne tartozni és aki képességei alapján ide is való. Aki nem akar itt játszani, attól pedig meg kell válni. Ez nem lehet ingyen konyha, főleg, mert a labdarúgás drága sport, a játékosok nagyon sok pénzt keresnek. Ami nem baj, ha van teljesítmény. A jövőre nézve tehát újra teljesítményre éhes, minőségi játékosokat kell igazolni, eredményességre motiváló szerződésekkel. Mellettük pedig megadni a lehetőséget a fiataloknak, hogy itthon is bizonyítani tudjanak. Ebben egyébként voltak jó példák a Vidinél. Elismerem, hogy ez egy nehezebb út, de ezt az erőfeszítést szeretik és elismerik a szurkolók és ez a munka visszaigazolódik a nemzeti együttesnél is.

A foci ma is nagyon népszerű a városban és környékén egyaránt. A minőségi labdarúgásra van igény. A Köln elleni meccsen 11 ezren, a Fradi ellen 7 ezren voltak a stadionban. A labdarúgás közösségformáló erő és komoly városmarketing érték is. Ezért sem kellene eltékozolni ezeknek az éveknek a lehetőségeit, mert ki tudja meddig tart.

Történelmi a felelőssége mindazoknak, akik ezekben az években a Vidinél dolgoznak.

Most bezárjuk a stadiont legalább januárig. Ez a költségtakarékoskodáson túl ebben a mostani helyzetben talán egy kicsit szimbolikus is. Hagyjuk magunk mögött, ami az utóbbi években elromlott és kezdjünk el újra építkezni. Tervszerűen, szakmailag jól alátámasztva, hittel, szenvedéllyel és szívvel. Ehhez nekünk szurkolóknak is türelmet kell tanusítanunk.

Bízom abban, hogy ezen a télen újra elindul majd a klub felfelé, valóban szintet, szinteket lép majd előre a következő 2-3 évben. Visszatalálunk oda, ahol a bajnoki és kupagyőzelmek idején voltunk. Ehhez kívánok mindenkinek, aki tehet ezért jó munkát, elkötelezettséget és szívet. Hajrá, Vidi!”

Nyitókép: Cser-Palkovics András, Facebook