Eljött a pillanat: megnevezzük az Orbán kottájából játszó álellenzéki politikusokat

„Úgy tűnik, hogy Márki-Zay Péter kitartóan kapaszkodik abba az illúzióba, hogy ő meghatározó szereplője az országos politikának.

Miközben már az országgyűlési választások éjszakáján látható volt, hogy az újabb kétharmaddal együtt pillanatok alatt elpárolgott minden érdemi hitelessége, rendületlenül igyekszik továbbépíteni a vélhetően csak az ő fejében létező harmadikutas, kissé zavaros ellenzéki világot. Bár annyi esze volt, hogy parlamenti mandátumát nem vette fel, folyamatosan gondoskodik róla, hogy ne feledjük: a teljes baloldali szövetség egy olyan jelölt hatalomba segítésén dolgozott, aki menthetetlenül kétbalkezes, de következetlen háborút vívott a kormánypárttal, saját támogatóinak egy részével és – lássuk be – a valósággal is.

Márki-Zay jelentős kisebbségben van az egyharmados társadalmi felhatalmazást sem elérő baloldali táborban abban is, hogy saját személyét nem látja meghatározó oknak az ellenzék történelmi vereségében.

Bár valóban kellettek hozzá a többiek is, a választók nagyrészt rá mondtak nemet. Ez vélhetően nem igazán érintette őt rosszul,  ha felkérnék, valószínűleg újra megpróbálná mindenféle önreflexió nélkül. Márki-Zay Péter rendületlenül masíroz előre a saját maga által elképzelt zavaros jövőkép irányába, zászlajára a „Csak felfelé” helyett sokkal helytállóbb jelmondat lenne a »Mindenki hülye, csak én vagyok aggregátor«.

Bár mostanában csillapodott a személyét balról ért szemrehányástól átfűtött támadássorozat, mióta kikotyogta, hogy milliárdos nagyságrendű amerikai pénzek érkeztek zavaros hátterű NGO-kon keresztül a moslékkoalíció kampánykasszájába, ismét sokakban felmerült a kérdés:

vajon miért gondolta bárki is, hogy jó ötlet ezt az embert Magyarország miniszterelnökének jelölni?”

Fotó: Ficsor Márton