Kedves Freund elvtárs!

„Az Európai Parlament SZÉLES többsége kijelenti: Orbán Viktor jogállamisági reformjai ELÉGTELENEK. Az EU-s forrásokat be kell fagyasztani mindaddig, amíg a demokráciát helyre nem állítják!” – írja alighanem kéjes vigyorral a szája szélén Daniel Freund, a németországi Zöldek EP-képviselője a Twitteren csütörtök délután.

Gratulálok, fényes győzelem ez Orbán Viktor felett: az Európai Parlament elfogadott egy határozatot, ami szerint a magyar kormány, amiről eddig azt hallgattuk éveken keresztül, hogy az Európai Unió, a jogállamiság és a demokrácia megveszekedett, javíthatatlan, esküdt ellensége, még nem tett elég erőfeszítést azért, hogy a brüsszeli és strasbourgi üvegpalotákban uralkodó Freundok és Verhofstadtok arcára széles mosolyt varázsoljon – utóbbi valószínűleg nem is volt cél, azért a közszeméremsértésnek is van határa. Hogy ebből a határozatból mi lesz, az kérdéses, az EP azt reméli, hogy ez majd erőteljes jelzést küld a Bizottság és a Tanács irányába is. Oké. Szerintem ez

Megadom: Magyarországon vannak problémák, s bár újságírókat ugyan még nem ölünk, ha kiderítenek valamit kellemetlent, abban megegyezhetünk, hogy mindig van helye a fejlődésnek.

Megadom: Magyarországon sok jogos kritika érheti a médiaviszonyokat, ahogy ezt minden bizonnyal Freund is tudja. Freund csütörtökön nyilatkozott is a berlini és a brandenburgi közmédiának arról, hogy Orbánék ellopják az uniós pénzeket – na de Freund elvtárs, biztosan a Radio Berlin-Brandenburgnak kellett ezt elpanaszolni? Tudja, ez az a médiaszolgáltató, ahol a nyár elejéig a kiváló szocdem pedigrével megáldott intendáns hölgy úgy szórta éveken át a közpénzt, mintha nem lett volna holnap, az otthoni vacsorákról is vitt számlát a pénzügyi osztályra, sőt, még a kedves férjének is kölcsönadta a céges limuzint, ha az éppen reprezentatív helyre készült? Ennél

Megadom: Magyarországon történhettek olyan intézkedések az elmúlt években, amiket a jogállamiság terén történő visszalépésként lehet értelmezni. Ízlés dolga, én például egy erősebb alkotmánybíróságnak örülnék a legjobban, mások nyilván másnak. Abban bizonyára megegyezhetünk, Freund elvtárs, hogy az lenne a legjobb, ha mindenki tartaná magát a törvény betűjéhez és a számára kijelölt hatáskörökhöz. Szerencse, hogy az Európai Unió joga egyértelmű feladatköröket és erőviszonyokat határozott meg az Unió egyes intézményei számára, az viszont Freund elvtárs szempontjából nyilván nem akkora mázli, hogy ebben a táplálékláncban az Európai Parlament egy viszonylag alacsony fokra került.

Tudjuk, látjuk, Freund elvtárs, hogy vannak olyan EP-képviselők, akik nagyobb hatalmat vindikálnának maguknak, mint amekkorát az alapszerződések engednek nekik – de hát Freund elvtárs,

A magyar kormánynak ezzel a két intézménnyel kell megegyeznie a reformokról és a pénzekről, nem önnel és elvtársaival.

Miért nem csinál valami hasznosat, amíg lefut ez az ügy, Freund elvtárs? Fogadjon egy queer csoportot Lesothóból vagy tanuljon magyarul, mindkettő remek és hasznos elfoglaltság, plusz le lehet írni a képviselői keretből is (tudja, ezekkel az elszámolásokkal meg a forrásmegjelöléssel szoktak gondban lenni a párttársai odahaza, mármint Németországban).

De megadom: Magyarországon is lehet gondja azzal valakinek, hogy egy választást követően kik azok, akik hatalmi pozíciókba kerülnek. Gondolom, Freund elvtársat is idegesíteni szokta, amikor Németországban egy-egy kisebbségi koalíciós partner politikusait gyakorlatilag csak koporsóban lehet eltávolítani a kabinetülésekről, máshogy nem, mert valahogy mindig utat találnak maguknak a kormányba. Van ilyen Magyarországon is,

De Freund elvtárs, hogyan lett ön EP-képviselő? Freund elvtárs, ön úgy lett EP-képviselő, hogy 2019-ig a Transparency Internationelnél csinált valamit, aztán felverekedte magát a német Zöldek (ahol olyan fokú az őszinteség és a nyíltság, hogy a külügyminiszter asszony nyíltan bevallja: szarik arra, mit gondolnak a választói, ő elvileg pacifista politikusként akkor is önteni fogja a pénzt az Ukrajna nevű ország felfegyverzésébe, ha piros hó esik) szövetségi listájának huszadik helyére.

És Freund elvtársnak hatalmas szerencséje volt, mert a Zöldek huszonegy mandátumot szereztek a 2019-es EP-választáson, úgyhogy pont bekerült.

Tudom, hogy szerencse is kell ahhoz, hogy az ember bekerüljön egy jó munkahelyre, de magunk között, Freund elvtárs: aki az ablakon át jutott be az Európai Parlamentbe, az legyen kicsit óvatosabb a hangadással, mert a végén még megkérdőjelezik a demokratikus felhatalmazását.

Lieber Genosse Freund, aus gegebenem Anlass: lassítson kicsit. Vegye észre, hogy nem használ az ügynek: ha további ékeket ver Budapest és Brüsszel közé, annak nem csak az lesz a következménye, hogy gonoszkodó publicisztikák születnek a Magyar Nemzetben meg a Mandineren. Gondoljon a német válogatottra, Freund elvtárs: ők is olyan ligában szerettek volna politizálni, ahol, mint kiderült, sajnos még a zsugázáshoz is kicsik (legnagyobb bánatomra, egyébként). Csak nehogy úgy járjon, mint ők!

Fotó: ROLF VENNENBERND / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP