Foci helyett szivárvány

„»Szaladok, hogy átmenjek a szivárvány alatt« – énekelte Kovács Kati valamikor a ködbe vesző hetvenes években, Douglas Murray pedig ezt írja a Háború a Nyugat ellen című könyvében, most: »Csak a három kontinensen elterülő nyugati országokkal közölték folyamatosan, hogy csak akkor lehet őket legitimnek tekinteni – avagy egyáltalán tisztességesnek –, ha gyorsan és alapvető módon megváltoztatják demográfiai összetételüket. 

A 21. század víziója a jelek szerint az, hogy Kína Kína maradhat, és a Távol- és Közel-Kelet különböző országainak megengedik – sőt elvárják –, hogy változatlanok maradjanak, illetve visszatérjenek valamihez, amik egykor talán voltak. 

Ám a nyugatiként azonosított országok esetében az volt az elvárás, hogy váljanak valami mássá, vagy ennek hiányában elveszítik legitimációjukat. […] A női, szexuális kisebbségi és természetesen az eltérő rasszba és etnikumba tartozó kisebbségek jogai kapcsán úgy kerülnek bemutatásra a tények, mintha sohasem lett volna ennél rosszabb a helyzet, miközben a valóságban sosem volt jobb.«

Douglas Murray igazsága sajnos megfellebbezhetetlen. És ebből az igaz­ságból következik mindaz, ami a foci-vb-n zajlik. 

A foci-vb-n most éppen az zajlik, hogy az ázsiai és afrikai csapatok fociznak, a nyugati országok közül számosan pedig megpróbálnak mások lenni, mint amik. Ebben az őrületben pedig természetesen ismét a németek járnak élen – ki más járna, a világ minden őrületében ők jártak mindig az élen.”

Nyitókép: CHRISTIAN CHARISIUS / DPA / DPA PICTURE-ALLIANCE VIA AFP