A tét a szabad életünk megtartása vagy elvesztése

„Létezik hatékony emberi élet közösséget alkotó hálózat nélkül? Amennyiben így tesszük fel a kérdést, a válasz rövid és egyértelmű: nem. Mégis, a kérdésben felsejlő hátsó szándék már árnyaltabb választ igényel, mert irányultságát tekintve kétféle hálózat, vagyis emberi közösség létezik. Az általánosan ismert és a mindennapokban megélt együttélési formákra nem hálózatként tekintünk, hanem azok funkcionális létezését tartjuk számon. Ilyen a vallási közösség, a középkorban jól ismert céhek rendszere vagy a családi, rokoni kötelékek együttélése. 

A legfontosabb hálózat egy nemzet egységét alkotók köre. Azok, akik egy közös nyelvet használva, ugyanazon szokások közepette, országuk érdekeit mindenek fölé helyezve és földrajzilag körülhatárolható módon élnek. A nemzetek hálózata nélkül pedig nincs eligazodási pont, identitás és értékrend, ahogy biztonságos élet sem garantálható. Ugyanakkor bármilyen hálózati formát vizsgálunk, közös vonásuk, hogy formájukban és tartalmukban is legálisan működnek. Bárki ha elfogadja a nyíltan meghirdetett feltételeket, taggá válhat az adott szervezetben. Céljaik egyértelműek, nincs mögöttes szándék a tetteikben, közösségeik értékrendjében. Vagyis nyitottak és átláthatóan működnek.

(...)

Van azonban minden nemzet érdekével szemben álló titkos világ, amely pont azért él konspirált módon, mert az igazi célját így szeretné elrejteni. A múltban a szabadkőművesek hagytak maguk után számtalan kétséget, már ami a létezésük igazi célját illeti. Az sem zárható ki, hogy a mai monopoltőke »deep state« tagozata belőlük ered, hisz az »új építők« csoportja mindenben megfelel a konspirált hálózat fogalomkörének. Sokáig nem lehetett tudni, kik alkotják ezt a félelmet kelteni akaró »új erőt«, és azt meg pláne nem, mit akarnak kezdeni az egyre növekvő multinacionális gazdasági hatalmukkal. 

Aztán tisztult a kép, sőt elérkezett a pillanat, amikor részlegesen feladták titkos életüket, és miközben az igazi céljuk, vagyis működésük tartalma továbbra is konspirált maradt, a létezésüket már nem tagadták. Annyira nem, hogy NGO-kat (álcivil szervezeteket) hoztak létre, olyan intézményeket, alapítványokat, szerveződéseket, amelyekbe támogatók és együttműködők millióit csábították. Céljuk a társadalmak szó szerinti és tökéletes behálózása. 

Teszik ezt úgy, hogy elfogadható célokat jelenítenek meg: környezet- és klímavédelem, emberi jogok stb. Csupán az igazi okot felejtik el közölni, vagyis azt, hogy a pénz ereje által létrehozott hálózatnak van egy titkos háttérszándéka, ami nem más, mint a globális alapon álló, centrálisan irányított »új világ« kiépítése a normális emberi értékek és a működő nemzetállamok felszámolásán keresztül. A stratégiájuk ezen szakaszában a tartalom még mindig konspirált maradt, miközben a forma, vagyis a szervezetbe történő belépés lehetősége nyitottá vált.”