A Nyugat úgy döntött, hogy a világnak, mindannyiunknak örökké tűrnünk kell a diktátumaikat.
„A Donyecki és Luganszki Népköztársaságok, a Zaporozsjei és a Herszoni régiók millióinak választása mögött sorsközösségünk és ezeréves történelmünk áll. Az emberek ezt a lelki kapcsolatot adták tovább gyermekeiknek és unokáiknak. Minden megpróbáltatás ellenére az évek során az Oroszország iránti szeretetük rendíthetetlen volt. És ezt az érzést senki sem tudja lerombolni bennünk. Ezért szavaztak egységünkre, közös jövőnkre mind az idősebb generációk, mind a fiatalok, azok, akik a Szovjetunió összeomlásának tragédiája után születtek. (...)
A Szovjetunió összeomlása után a Nyugat úgy döntött, hogy a világnak, mindannyiunknak örökké tűrnünk kell a diktátumaikat. Aztán 1991-ben a Nyugat arra számított, hogy Oroszország nem fog kilábalni az ilyen sokkokból, és magától szétesik. Igen, ez majdnem megtörtént – emlékszünk a ’90-es évekre, a rettenetes ’90-es évekre, éhesen, fázva és reménytelenül sodródtunk. De Oroszország ellenállt, újjáéledt, megerősödött, és ismét elfoglalta méltó helyét a világban”
Ugyanakkor a Nyugat mindvégig kereste és keresi az új lehetőségeket, hogy eltaláljon bennünket, meggyengítse és elpusztítsa Oroszországot, amiről mindig is álmodott, folyamatosan próbálják feldarabolni az országunkat és szembeállítani egymással a népeinket. Egyszerűen idegesíti őket, hogy van a világon egy ilyen nagyszerű, hatalmas ország a maga területével, természeti kincseivel, erőforrásaival, egy olyan néppel, amely nem tud és soha nem is fog mások parancsai szerint élni.
A Nyugat kész mindent átlépni, hogy megőrizze azt a neokoloniális rendszert, amely lehetővé teszi számára, hogy a dollár és a technológiai fölényük segítségével élősködjön, sőt, kifossza a világot, hogy extra adót szedjen be az emberiségtől, beszedje a meg nem érdemelt jólét fő forrását, a hegemón járadékát. Ennek a sarcnak a fenntartása a legfontosabb, ez a valódi és abszolút öncélú indítékuk. Ezért áll az érdekükben a teljes deszuverenizáció. Innen erednek a független államok, a hagyományos értékek és a kultúrák elleni agressziójuk, az irányításuk alatt álló nemzetközi és integrációs folyamatok, az új világvaluták és a technológiai fejlesztési központok aláásására tett kísérleteik. Számukra kritikus fontosságú, hogy minden ország feladja szuverenitását az Egyesült Államoknak.
Egyes államok uralkodó elitje önként vállalja ezt, önként vállalja, hogy vazallusukká válik; másokat megvesztegetnek, megfélemlítenek. És ha nem sikerül, egész államokat rombolnak le humanitárius katasztrófákat, romokat, milliónyi tönkrement, összekuszált emberi sorsot, terrorista enklávékat, társadalmi katasztrófa övezeteket, protektorátusokat, kolóniákat és félgyarmatokat hagyva maguk után. Nem érdekel őket semmi sem, csak a saját hasznuk.”
Fotó: MTI/EPA/Jurij Kocsetkov
Mennyire felkészült Európa a válságokra? Karácsony Ádámmal az uniós készletezési stratégiáról, Brüsszel háborús hangulatáról és a Régiók Bizottságában elfogadott jelentéséről beszélgettünk.
Újabb törésvonal jelent meg az EU és az Egyesült Államok között az Oroszországgal szembeni szankciós politikában. Washington az olajpiac stabilizálására hivatkozik, Brüsszel viszont attól tart, hogy a lépés Moszkva bevételeit növeli.
Mire készül Donald Trump az utolsó két és fél évben? Mi lesz a republikánusokkal egy poszt-Trump korszakban? S miért nem értik az amerikaiak Trump külpolitikáját? Ezekre a kérdésekre keresztük a választ Robert Preuhs amerikai politológussal.
Egy biztos, Oroszországban komoly tárgyalópartnerként tekintenek a volt magyar miniszterelnökre.
Zelenszkij szorult helyzetétől az európai gazdaság válságán át egészen a globális titkosszolgálati játszmákig vesszük górcső alá a világpolitika legforróbb pontjait.
Többek között az is kiderült, hogy maradnak-e a védett üzemanyagárak.
Kocsis a javaslatot a „tanácsköztársaság első szellemi termékének” nevezte.
A párt ezzel ismét közelebb került az önálló kormányalakítás esélyéhez.
