Ez a magyar médiasztárocska kábé az amerikai nyolcvanas-kilencvenes évek médiaszabadosságának – lásd Oliver Stone: Született Gyilkosok –, no meg a rendszerváltás utáni vadkeleti nyilvánossági viszonyok kései szerelemgyereke, aki meglett felnőttként jópofának találta az ismeretlen, idegen kiskorú alázását, idegen földön.
És állítólag népszerű a fazon. Kicsit kopasz, kicsit alacsony, de a miénk. Ha, ha. Nekünk Vadon kell.
Képzeljük el, mekkora felháborodás lett volna, ha egy ismertebb magyar jobboldali arc jópofáskodik ilyen módon egy külföldi gyerekkel.
„A gyerekjogok, a gyerekek méltósága tabu kellene legyen abban az értelemben, hogy mindenek fölött álló, érinthetetlen emberi jogok, ezen pedig nem változtat sem a nézettség, sem az, hogy a zavart, nyilvánvalóan lehetetlen helyzetbe sodort, vásári látványosságként használt kisfiú nem érthette a személyét és a családját érintő, embertelen megjegyzéseket.” Ezt éppen Mérő Vera írja, és ebben Mérő Verának igaza van.
Friss fejlemény, hogy állampolgári bejelentés után a médiahatóság vizsgálja a Vadon-epizódot. Van mit és van miért. És Vadon János is elnézést kért „mindenkitől, akit megbántott”. És azt ígéri, tanul belőle.