Az igaz, hogy a tanároknak több szabadságuk van, mint a Munka Törvénykönyve alá tartozóknak

Szép napot mindenkinek. Tegnap óta olvasgatom a hozzászólásokat. Ma pedig hozzá tenném a saját véleményemet. Számoltam, mert én is jártam, mert a fiaim is jártak iskolába, és a volt feleségem pedig közel 40 éve tanít. Szeptember 1-től a következő év szeptember 1-ig kb így néz ki a tanítás: őszi szünet 3 nap, idén a télihez kerül, az 6 nap. A tavaszi áprilisban 5 nap. Az évközi szünetek összesen 14 nap. A tanítás általában június 16-17 magasságában fejeződik be. A tanárok mire minden kötelező tantestületi értekezleten, a bizonyítványok megírásán túl vannak a június el is telt. Augusztus 20.-a után pedig már újra mindenki bent pörög mert a tanév nem indul el magától. Ha ezt össze adom akkor beszélünk 35 napról, az év közivel együtt 49 napról. DE!! Éves szinten a heti beosztás szerinti reggeli ügyeletek, fogadó órák, szülőik, amin este 8 kor még 4-5 szülő vár hogy sorra kerüljön. Készülni az ünnepségekre, tanulmányi versenyekre, erdei iskola ahol 0-24 órában kell helytállni. Nyáron a nyári táborok, napközis táborok amit szintén ha nem is minden évben de 2 évente biztos megnyernek. Ha ezekre csak nagyon óvatosan 12 napot számolok, akkor 37 nap szabadságról megy a beszélgetés. Hogy ez több mint pl. egy más hivatásban dolgozónak? Igen több, nem kérdés. Egy kérdés van csak, hogy ezt sajnáljuk, vagy sem, tőlük? És még ami kimaradt. Szinte minden osztályba jut egy sajátos nevelési igényű diák, ritka ha nem. Itt az a rutin amit egy pedagógus évek alatt kemény munkával összegyűjtött kevés. Azt szeretné mindenki hogy ezek a gyerekek is elérjenek egy szintet, amihez differenciált feladatokra van szükség. És ezeket a konkrét gyerekhez kell igazítani, van feladat bőven ezen a területen. Még egy utolsó gondolat: ha majd egyszer lesznek unokáim, én azt kívánom, hogy olyan emberek adjanak nekik tudást akik a legjobbak, legfelkészültebbek, legelkötelezettebbek. De ehhez most kell megalapozni azt hogy a pedagógusi pálya vonzó legyen. Hogy ebben lesz- e egy értelmes párbeszéd mindannyiunk közös érdekében, na az nem mindegy, az létkérdés. Tisztelettel, minden más véleményen lévő felé is.

Ez egy régi lejárt lemez! Minek hasonlítgatni a szakmákat, mindegyik más és más szépségeivel, nehézségeivel. Demagógia!

A válasz egyszerű: mert a minőség csak jóval a munkavégzés után derül ki! S szubjektíven értékelt. Nem kellene összetéveszteni a tanítás eredményeségét a konkrétan mérhető eredményű munkákkal! Akit te kiválónak tartasz az nem biztos, hogy más szülők elismerését is élvezi, ugyanis a tanitás két féltől függ: a tanítani tudó tanártól és a tudni akaró tanulótól! Így a kiválónak tartott tanárok többségét sem tartja minden tanuló annak! Ez kiválóan felmérhető a felsőoktatásban, ahol a hallgatóknak lehetőségük van anionim módon értékelni az oktatók tevékenységét több szempontból is! S ugyanaz az oktató kap is jegyet : vagy csupa jót, vagy csupa rosszat, ritkábban kiegyensúlyozottat! Kinek a pap, kinek a papné, vagy a "de gustibus non est disputandum!"

Én az érzetet tudom elmondani. 6 éves lányomnak tervezzük az iskoláztatását. 6-7 iskolából egyik helyre se vinnénk fenntartások nélkül. Van ahol az 1. osztályos gyerekeket idén folyamatosan csak helyettesítő tanítók tanították, képzelje el bárki ez milyen lehet 6 évesnek. 3. osztályosoktól rendszeresen elveszik a legjobb tanítókat, mert az újonnan induló 1. osztályba kell tenni az "eladható" pedagógust. Sajnos ez is olyan mint a legtöbb szakma , elsőnek azok hagyják el (kivéve azt akinek tényleg hivatása ez), akik a legtehetségesebbek, legképzettebbek. Gyerekeknek az ebéd szünetben sokszor választani kell levest esznek vagy másodikat mert 20 percbe nem fér bele úgy hogy a tanító eteti Őket, szedi a levest és neki is az az ebédszünete (ez statisztikákból nem jön ki). Az óraszámokban meg nincs benne az értekezlet, szünetekben ugyanúgy vigyáznak a gyerekekre, verseny felkészítés, javítás, karácsonyi ünnepségre készülődés, kirándulás szervezés és még sok más minden. Képezni magukat nem tudják mert bármilyen képzés több százezer forint, honnan tudna a gyerekeknek digitális készségeket tanítani, ha nem képezheti magát? De a legfontosabb, hogy nem piaci alapú. Ha a Lidlbe keveset keresnek az árufeltöltők akkor felmondanak, akkor a Lidl megemeli az árakat és ebből megemeli a béreket és akkor nem mondanak fel. Mindez 1 hónap alatt átmegy. Ha most megemelik a pedagógus béreket akkor 7-8 év múlva lesznek új pedagógusok. A magán szektor le tudja követni, de azt meg sajnos az átlag ember fizetése nem... Továbbá az nem mindegy, hogy a megélhetési frusztrációját a munkahelyén egy fizikai munkás vagy egy pedagógus vezeti le, mert mind a kettő ember és mind a kettőnek vannak érzései.