Reméljük, komolyan gondolják, mert viccnek durva lenne.
„Egyik kedvencünk a »Pofátok leszakad« című rovat itt, a Kontrán, és nagy szerencsénkre az ellenzék is mindig partner abban, hogy ne fogyjunk ki az olcsó töltényekből.
Ahogy azt előre látni lehetett, Gyurcsány Ferenc, Dobrev Klára és szorosabb-lazább szövetségeseik már kellőképpen megágyaztak a magyar antikommunizmus legnagyobb ünnepének (lásd hétvégi összeállításunkat lent), de azért a levezetés se volt semmi.
Kezdjük a magyarok új nagyasszonyával, Dobrev Klárával, ha már úgyis kitett magáért az ünnepek előtt!
»1956. október 23-a a magyar történelem legdicsőbb napjai közé tartozik. A magyarok felkeltek a zsarnokság és az idegen megszállás ellen. A szabadságharcosok dehogy is béketárgyalásokat akartak. Ellenkezőleg: Azt mondták, hogy „Ruszkik haza!” Becsüljük az orosz embereket, az orosz nyelvet, kultúrát, tudományt. De továbbra sem tűrhetjük, ha bármely más nemzetet lerohannak, megaláznak, hatalmuk alá akarnak vonni. Emlékezzünk felemelt fővel a hősökre, és vessük meg azokat, akik mai Moszkva-barát politikájukat 1956 szándékainak megmásításával alázzák meg.«
Azt tudjuk, Klára asszony, hogy becsülik az orosz embereket. Totó kutya (Totó két puszit adott Vlagyimir Putyinnak, aki nagyon élvezte, hogy anyanyelvén társaloghatott Dobrev Klárával) is biztos jól érezte magát.”
Nyitókép: Képernyőfotó
Orbán Anitával a Bajnai-kör újabb tagja lépett be a kampányba, egyúttal asztalra téve az Ukrajna tematikáját. Zelenszkij vezetésével közben az ukránok nyíltan beszálltak a magyar választási kampányba, Hitlert, Szálasit emlegetve, Orbánt gyalázva. Mi jön még?
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
A krumplival hadonászás meg a narancsbuktázás még szódával elment, de ez a mostani kapálózás a DK hátán már egyszerűen csak végtelenül szomorú.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A véleménynek ára van. Rasszizmus, megfélemlítés és gyűlölet. A következmények pedig már nem csak szavak: ellehetetlenítés, fenyegetések és állandó nyomás. Mikor vált a megfélemlítés a baloldal egyik legfőbb politikai eszközévé?
Kapitány István világossá tette, a Tisza Párt visszaragasztaná Magyarországra a balliberálisok „merjünk kicsik lenni” bélyegét és a „kompországozást”.
Parádés fotók készültek.
