Dönteni kell: akarunk-e Ukrajnáért atomháborút, vagy sem?

2022. október 11. 08:01

Eszkaláció vagy tárgyalás? Döntés előtt vagyunk.

2022. október 11. 08:01
null
Kohán Mátyás
Mandiner

Tegye fel a kezét, aki garanciát vállal arra, hogy Darja Dugina meggyilkolásában egy nyugati kisujj sem volt benne. Hogy az Északi Áramlatokat még csak véletlenül sem egy nyugati haditengerészet csőgörénye, tengeralattjárója, helikoptere vagy sellőlánya rongálta meg. Hogy a katonai szövetségünk tagjai nem nyújtottak segédkezet a krími híd felrobbantásához. Hogy minden olyan esetben, amikor senkinek nem ártó civil infrastruktúra, civil orosz ember sérült ebben a háborúban anélkül, hogy az Ukrajnának egy jottányit is használt volna, mi, a kollektív Nyugat egy egészen picit sem voltunk bűnrészesek.

Nem? Senki? Akkor nem lehet, hogy itt valami borzasztóan el van baltázva?

Oroszország úgy érzi, az Egyesült Államok Ukrajnában átlépte a vörös vonalát, erre Ukrajna lerohanásával válaszolt. Az Egyesült Államok úgy érzi, Oroszország Ukrajna lerohanásával meg az ő vörös vonalát lépte át, ezért önti a fegyvert Ukrajnába.

Mivel ez az ukránok kifejezett kérése, az amerikai lépésnek ezúttal még demokratikus legitimitása is van, hiszen az érintett ország népe is örömmel fogadja. Így aztán ez egy többszörösen is legitim nagyhatalmi villongás,

megnyerte magának Putyin és az amerikai héják. Rendezzék le szépen egymás között.

Eddig úgymond minden oké, ha szépnek nem is túl szép, a történelem kereke legalábbis megszokott pályáján belül forog.

Minden más nem oké. Ha a Nyugat egy picit is benne volt a civil infrastruktúra elleni támadásban az elmúlt hónapokban, akkor azt a rakétazáport, ami Ukrajnára hullott, bizony magának köszönheti. Mi csináltunk ebből a katonai konfliktusból gazdasági háborút, és bizony a mi sarunk is, hogy Putyin nekiment az ukrán civil infrastruktúrának.

Várható volt, hogy az elmúlt napok és hetek fejleményeinek orosz stratégiaváltás lesz a vége.

A háború „minden mindegy” szakaszában vagyunk, nagyjából másfél lépcsővel az atomfegyver bevetése előtt.

Rakétát kapott a fél ukrán energetikai infrastruktúra, nagyjából minden oblaszty-székhely, az elnöki hivatal környéke, Kijevben a német konzulátus. Belépésre kényszerült Belarusz, amelynek azzal kezdődik a himnusza, hogy „mi, belaruszok, békés emberek vagyunk”, azaz Putyin legszorosabb szövetségesét önmagával való teljes meghasonlásra és a diktatúráért cserébe békét, biztonságot ígérő társadalmi szerződés felrúgására kényszerítette.

Nem babra megy a játék, ha ebből nem értjük meg, hogy Oroszország ezt az ukrajnai szörnyűséget nem tengerentúli kalandnak, hanem egzisztenciaharcnak tartja, akkor semmiből.

Nem lehet az ukrajnai háború minden egyes fejleményére azzal reagálni, hogy a Nyugatnak most egységet kell mutatnia, hogy nem szabad engedni a zsarolásnak, és hogy Putyin csak az erőből ért. Ezek nem az erő, hanem az eszkaláció frázisai. Nem vagyunk messze az eszkalációs létra azon fokától, amikor fel kell tennünk magunknak a kérdést: az egység, a zsarolásnak való nem engedés és az erődemonstráció a fontosabb, vagy az atomháború elkerülése.

Oroszország atomhatalom. Ha katonai téren ellene fordul a szél, ha gazdaságilag elszigetelik és bekorlátozzák, ha az egész világtól elszigetelődik – amitől egyébként, zárójel, nagyon messze van –, akkor sem marad soha eszköztelen. Mikor a precíziós eszközök kifogytak, jött az energiafegyver, mikor az energiafegyvert maximumra csavarták, jött a tüzérségi rombolás, mikor a tüzérségi rombolásra amerikai fegyver volt a válasz, jött a mozgósítás,

mikor a mozgósításra infrastrukturális terror volt a válasz, jött az infrastrukturális ellenterror.

Nincs olyan forgatókönyv, hogy Oroszországnak ne lenne eszköze Ukrajna ellen. Ha mindenben megverik, ledobhatja az atomot.

Ezért kell eszkaláció helyett tárgyalni. A kártyák most nem rosszak: a konvencionális katonai téren Ukrajna e hetekben járatja csúcsra a potenciálját, még nem köszöntött be a tömeges humanitárius katasztrófával, valamint Ukrajna energetikai összeomlásával fenyegető tél, Oroszországnak pedig szemmel láthatólag fogalma sincs, miként kezelje azt az ellentmondást, hogy jogilag magához csatolt olyan területeket, amelyeket katonailag esélye sincs ellenőrizni.

Ha van pillanat, amikor reális, Ukrajna számára is vállalható eredményre vezethet egy területi kérdéseket is érintő béketárgyalás, az most van. Most még az oroszok agya sem borult el teljesen. Télen már nem lesz ilyen esély.

Ki kell használni. Most kell asztalhoz ülni.

Nem áltatni magunkat azzal, hogy ez valami rejtélyes módon az önmaga védelmére nyugati katonai és pénzügyi lélegeztetőgép nélkül tökéletesen képtelen Ukrajna döntése lenne. Nem az. A miénk. Ukrajnától ezen a koncerten a Nyugat rendeli a zenét.

És mielőtt bevállalnánk Ukrajnáért egy atomháborút, én azért szavaznék róla itt, Európában: eszkaláció legyen vagy tárgyalás. Választói felhatalmazás nélkül talán bizony nem lenne elegáns urániumfüstbe borítani az egész világot – vagy legalábbis fél Ukrajnát.

 

Nyitófotó: korai atombomba-kísérlet (Wikipedia, Library of Congress)

Összesen 369 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
lolek
2022. október 19. 15:51
Semmilyen háborút nem szabad vállalni Ukrajnáért, sem azért, hogy USA saját világkereskedelmi hatalmát támogassuk. Atomháború meg nem lesz szerintem.
Dixi
2022. október 12. 06:39
"...hogyan tudnak egy egész népet így elhallgattatni?" Úgy, ahogy Nyugaton. Ezért is demokratikus, meg EU-konform Ukrajna.
roccobaba
2022. október 11. 22:36
Erre Amerika nem tegnap, hanem tegnapelőtt már számíthatott. Tolta a pénzt és fegyvereket az ukránoknak, készülhetett erre. Azt gondolták, hogy bármit letolhatnak Putyin torkán. Tévedtek. Vagy veszni hagyják az eddigieket vagy tovább mennek. Tovább mennek, Európa és saját kárukra is. Az a bizonyos vak ló, amelyik nem is vak, hanem vakmerő. A vén trotykos meg a tanácsadók mégcsak érthetők, de azt, hogy az amerikai népet így meg tudták hülyíteni, az nem semmi. Elbabrálják a megszokott jólétüket. Mikor ébrednek fel, és mikor ébrednek fel a megvezetett európai vezetők? Megvárják amíg saját népük téríti észhez őket?!
..--..
2022. október 11. 19:31
-zsoltkom- Direkt primitív, a lényegtől elterelő kérdés... "Dönteni kell: akarunk-e Ukrajnáért atomháborút, vagy sem?" A lényegi kérdés ez... A szabadság eszméért... vagy a Jézusért érdemes-e meghalni? Dönteni kell: mikor hal meg az Ember, ha testben hal meg vagy ha lélekben? Dönteni kell: a vértanúk Kohán Mátyás cikke után vértanúk maradnak-e?" Mi a vállalható hasznú halál... mikor éri meg másokért és önmagunkért meghalni? - Kohán kartárs.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!