Gyurcsány tévedése

„Gyurcsány Ferenc remekül tud beszélni. Jól fogalmaz, jól artikulál, a beszédének van lendülete, dinamikája. Ebből a sokszor visszaigazolt tapasztalatból, szónoki sikereiből azt a téves következtetést vonta le, hogy egyúttal okos ember is. Pedig hogy a szónoki képesség és az okosság között mennyire nincs összefüggés, azt a maga korának egyik legokosabb embere, a kapkodva, mondatokat félbehagyva, mássalhangzókat lenyelve, magas hangon habogó Hankiss Elemér példája is igazolja.

Gyurcsány tehát, a maga alsóközepes intellektusával, de messze átlag fölötti szónoki készségével kiemelkedően okosnak gondolja magát, és ehhez igazítja a politikusi tevékenységét. Az őszödi beszédet is ezért zárta azzal, hogy (elnézést a durva kifejezésért, az övé): »És írok majd kibaszott jó könyveket a modern magyar baloldalról.« Már akkor úgy gondolta, hogy igazából ez az ő terepe, itt alkothatja a legnagyobbat. Immár nem miniszterelnök akar lenni, több annál: egy új rendszer szellemi atyja, az európai baloldal intellektuális megújítója.

Pármondatos facebook-bejegyzésekben most valójában az ígért könyvet írja éppen, abban a meggyőződésben, hogy mindezzel jelentős politológiai tételeket fogalmaz meg. Alsóközepes intellektussal rendelkező hívei ezt el is hiszik neki, ahogy a zeneileg műveletlen emberek is elhiszik, hogy a sportcsarnokok showkoncertjein, mivel ott hegedűn és zongorán is játszanak, a hallgatók komolyzenei élményben részesülnek.

A vállalkozása azonban reménytelen. Alapvetőnek szánt megállapításai laposak és közhelyesek, és ezt a választók többsége tudja, érzi. Gyurcsány Ferenc még hosszú évekig vezetheti a saját szektapártját, de annak nem túl magas üvegplafonját áttörni soha nem fogja. Marad a hozzá hasonlók hőse.”

Nyitókép: MTI