Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Csak Pankotai Lilin múlik, mi lesz belőle. Felnő-e, vagy marad áldozat. Egy életre…
„Nem vádolom Pánkotai Lilit. Jelen soraim első olvasatra úgy tűnhetnek, hogy felmentem az október 23-i tüntetés elhíresült, trágár szónokát, Pánkotai Lilit. És akár második olvasatra is. Hogy miért, hadd utaljak vissza az én, a mi 18-19 éves korunkra. Teljes keveredés volt a fejünkben és a fejünkön. Most, hogy a napokban a dark-zene ősképviselője, a Cure együttes koncertezik Budapesten, nem különösen nehéz feleleveníteni a 30-32 évvel ezelőtti önmagunkat. Fejünkben a konzvervatív neveltetés, a nagymama ősbölcsessége, hiteles tanáraink okosságai valamint a lázadó énünk, az előttünk járó generációkhoz képesti „más” világra vágyásunk és az elvakult baloldali tanáraink hazugságai keveredtek. Fejünkön pedig a cure-vezér Robert Smith-re hajazó tupírozott hajköltemény, arcunkon durva smink hétvégi bulikra. Tán annyira ijesztően néztünk ki, (főként egy-egy fővárosi Fekete Lyuk-party előtt, de Fradi-meccsen, a zirci gimnázium pincebulijaiban), mint napjaink tüntető fiataljai közül oly’ sokan. Az akkor középkorúak, idősek amikor ránk néztek, joggal botránkoztak meg. Ki nem nézték volna belőlünk, hogy 10-20 évvel később konzervatív közéleti szereplők, gondolkodók, többgyermekes családapák, cégvezetők, rendőrségi vezetők, tanárok, sikeres vállalkozók leszünk mi, az 1990-ben érettségizett zirci diákok.
Nem tudom, Pánkotai Liliben mi minden keveredik. Azt tudom, hogy 1989-90 változásában mi a honfitársainkat románozó kádár-szint helyett erdélyi túrákat csináltunk; ellenzéki (jobbára jobboldali) plakátokat ragasztottunk (»jöjjön el a te országod!« / »továrisi konyec!«), az akkor induló cserkészethez kezdtünk csatlakozni, a frissesség erejével ható (történelmi) egyházak programjait kezdtünk látogatni. Nem tudok Pánkotai Lili trágársága felett egyértelműen pálcát törni. Kis híján mi sem voltunk különbek, sőt, talán megbotránkoztatóbbak, mint ő, vagy mint tüntető társainak egy jelentős része ugyanennyi idős korunkban.
De van, ami mellett nem tudok felmentéssel továbbmenni. El nem tudom képzelni, hogy félfelnőtt-félkamasz korunk középkorú, idősebb korosztályának tagjai olyan tüntetést szerveztek volna, ahol nem csak megtűrték, hanem támogatták volna legdurvább trágárságaink demonstratív megnyilvánulásait. Vádolom tehát a PDSZ-t, valamint mindazon szervezőket, pártokat, akik közreműködtek október 23-ának megcsúfolásában. Egy ocsmány performansz lemehet valami félhomályos pinceszínház buta színpadján, aki kíváncsi rá, megfizeti - de nagy nyilvánosság előtt nincs helye. Nincs az a sérelem, nincs az a jogos vagy jogtalan ügybuzgalom, amely feljogosít felelős (pontosabban láthatóan felelőtlen és önző) szervezőket arra, hogy a mindenkori fiatalság feltűnési viszketegségéből fakadó ocsmányságoknak teret adjon. Vádolom a PDSZ-t, vádolom a szervezőket és az őket amerikai júdáspénzből finanszírozó pártokat, politikai mozgalmakat, mert október 23-án az ország pont az ő szellemi elődjeik, az idegenszívű kommunisták ellen lázadt fel – méltóságteljesen. Nem lett volna joguk ezt a napot beszennyeztetni fiatalokkal.”
Nyitókép: Facebook