„Ennek egyik botrányos példájaként hozta fel a főtitkár azt a sajnálatos tényt, hogy az Ökumenikus Tanács hirdetési igényeit a közösségi média rendre visszautasítja azzal az érveléssel, hogy tartalmaik nem felelnek meg a hirdetési felület szellemiségének. Csak magamban morfondírozok, vajon miféle hirdetésekről lehet itt szó, amelyeknek tartalmától óvni kell a közösségi média fogyasztóit? Csak nem az Ökumenikus Imahétről? Csak nem a Reformációi Gálaestről? El nem bírom képzelni, miféle tartalom verhette ki a közösségi média egyik felületének mindenható urainál a biztosítékot.
Bizony, keresztényként nem tudok másra gondolni, csakis arra, hogy a közösségi média nevezett felülete (az a sejtésem, hogy a Facebookról van szó) – a szólás-és vallásszabadság nagy dicsőségére – korlátozni akarja a kereszténység jelenlétét a társadalmi nyilvánosságban. És ez nem teória, nem összeesküvés elmélet, nem üldözési mánia, hanem a pőre tény. Míg tehát egyik oldalról megy itt a nyugati mainstream liberális lózung az „értékekről”, a „nyilvánosságról”, a „szabadságjogokról”, addig simán meg lehet azt csinálni, hogy a közösségi média egyik leghatékonyabb, milliókat befolyásoló felülete egy hivatalos egyházi szervezet hirdetéseit letiltja.