Az MCC küldetése közös küldetés

A szerző az MCC szakmai főigazgató-helyettese

Karcos kirohanásban feszült neki a Mathias Corvinus Collegiumnak a nyughatatlan baloldali filozófus, Gábor György. A megmondóember nem takarékoskodott az indulatos jelzőkkel, jegyzetében „gátlástalan” és „pofátlan” „kémkollégiumot” emleget. Végül oda konkludál, hogy ezek után még az EU képes hezitálni, hogy milliárdokkal támogassa az „orosz kiképzőközpontokat”.

Sorai nyilván kényelmes önigazolást jelentenek olvasóinak, akik elégedetten dőlhetnek hátra: de jól odacsapott, Gábor György, és milyen igaza van! A véleménykamrában faltól falig felhabzik az indulat, majd leülepedik, és kikristályosodik a megszokott narratíva: ezek lopnak, csalnak, hazudnak. Ahogy egy kommentelő tragikus felhanggal hozzáteszi: már az Arany Bika is az MCC-é!

Ha azonban érdemi válaszokat keresünk, és alaposabban megvizsgáljuk az intézmény céljait, küldetését, jelenlegi tevékenységét, akkor jóval teljesebb és tisztább kép áll össze. Mivel a kritikusok idáig már nem jutnak, érdemes most újra beszélni minderről.

Csak a számok nyelvén: az intézmény jelenleg 6000 hallgatóval foglalkozik, közülük 1500 felső tagozatossal, 3700 középiskolással és 600 egyetemistával. E kiemelkedő képességű diákoknak teljesen ingyen biztosítja az intenzív tehetséggondozó képzéseket a Kárpát-medence 23 városában. Ez röviden azt jelenti, hogy a jelenlegi növekedés ütemében a magyar nyelvterület bármely pontján élő fiatalnak lehetősége lesz lakóhelyéhez közel

A számok mögé tekintve érdemes a képzési programokat is szemügyre venni: a felső tagozatos diákok napjaink és a jövő meghatározó tudományterületeit barangolják be a robotikától az egészségügyi tudatosságon át és a klímakérdéseken át a kortás művészetekig. A középiskolások egyéni érdeklődés nyomán készülhetnek fel a továbbtanulást segítő témakörökben, többek közt pszichológiával, közgazdaságtannal vagy épp angol esszéírással ismerkedhetnek. A középiskolás ösztöndíjprogram pedig külsős pályázóknak is komoly támogatást jelent álmaik megvalósításához. Egyetemistáink a tudományos életben való boldoguláshoz kapnak térképet, hat diszciplinában mélyülhetnek el személyes mentorálással. Vezetőképző és posztgraduális programjaink a diploma után is lehetőséget kínálnak az akadémiai vagy vezetői életút megalapozásához.

Szívünknek különösen kedves a négy éve indított, roma tehetségeket megszólító programrészünk, amely már több száz roma fiatalt segített a felsőoktatás vagy a nyelvtanulás rögös útján.

A nemzetközi kapcsolatépítés és látókörtágítás jegyében minden szemeszterben a világ számos pontjáról érkeznek kutatók, vendégelőadók az intézménybe. Célunk, hogy a nemzetközi tudományos vérkeringésbe hazánkat is bekapcsoljuk, a diákoknak ösztöndíjak és nemzetközi mentorok révén adjunk egyedülálló lehetőséget a fejlődésre, a globális tudományos kontextusok megértésére, megtapasztalására.

És akkor egy gondolat a sajtó által felkapott John Laughland-ügyről is: az oxfordi végzettségű, sikerkönyveket jegyző professzor ellen semmilyen hivatalos vád nem fogalmazódott meg, így bármilyen orosz kollaboráció jelen ismereteink szerint nem több rosszindulatú, hatáskeltő semmitmondásnál.

Fontos azt is látni, hogy az MCC nem szándékozik helyettesíteni a közoktatást vagy az egyetemi képzést. Az MCC a köz- és felsőoktatásban tanulóknak nyújt olyan gazdagító, tehetségtámogató képzést, amely szélesre tárja a tudományos lehetőségek tárházát, nemzetközi horizontot rajzol fel, és folyamatos szakmai támogatást nyújt. Munkánk a pedagógusok áldozatos munkájára épül, az ő elkötelezettségük és pótolhatatlan tevékenységük nélkül nem tudnak hatékonyan működni. Ezért is tartjuk elsőrendű célnak, hogy a méltó anyagi körülmények biztosításán túl mi is adjunk a pedagógusoknak, hogy a konferenciákkal, valós tudást és támogatást biztosító képzésekkel az ő hivatásukat és motivációjukat is megerősíthessük.

Átfogóan szemlélve

felkarolni a tehetségeket, származásra, anyagi és szociokulturális helyzetre tekintet nélkül hozzáférést kínálni egy 21. századi tehetséggondozó, nonformális oktatáshoz – ennek súlyát és felelősségét a nehezebb körülmények közül érkező és messzire eljutó hallgatóinknál fokozottan érezzük; hazánkban, Erdélyben és Kárpátalján egyaránt.

Nem utolsó sorban célunk pedig közösséget, élményeket és nemzetközi látókört adni azoknak a fiataloknak, akik később saját közösségük (lakóhelyük, a magyarországi és külhoni szellemi élet, tágabban Európa) kritikusan gondolkodó, aktív, jövőalakító tagjai lesznek.

E misszió helyi képzési központokban válik mindennapi valósággá, ahol élő közösségeket teremtünk. Nem csupán a diákjainknak és diákjaink által, hanem tág környezetünket bevonva: nyilvános előadásaink mindenkit megszólítanak, illetve kiemelten foglalkozunk a szülőkkel és a pedagógusokkal is. Hiszünk abban, hogy csak motiváló környezetben, egymást támogató, segítő, a diákok fejlődésében fontos szereplők szoros közösségével lehet  bármilyen tehetséggondozó küldetést sikerre vinni.

 Központjainkat külső és belső megjelenésükben is reprezentatív tereknek álmodjuk, ugyanis hiszünk abban, hogy a városképet meghatározó, jelenleg felújításra szoruló épületek (a miskolci Avas szálló, a pécsi tisztikaszinó vagy épp a debreceni Arany Bika) méltó és korszerű helyreállítás révén válhatnak igazán a helyi közösségek kedvelt központjaivá – szellemi és fizikai értelemben egyaránt. 

ez diákjaink felé a „bonus intra, melior exi” (’térj be jóként, távozz kiválóként’) szellemiségét jelenti, kifelé pedig azt a nyitottságot és vendégszeretetet, amivel bárkit várunk, hogy programjaink, előadásaink, rendezvényeink részese legyen. E lehetőséggel élni lehet, hiszen minden tevékenységünk nyilvánosan elérhető.

A felelős tájékozódás, a valós tényekre épített véleményformálás kritériumát pedig már az ötödikes diákjainktól elvárjuk, így talán nem irreális Gábor Györgytől sem.