Ez a kis közép-európai ország úgy tűnik, hogy az amerikai politikai diskurzusban túl nagy jelentőséggel bír.
„Már egy hete, hogy hazatértem az európai utazásomról, amelyről két héttel ezelőtt már beszámoltam. Egy kis »bónusz turizmus« után Brüsszelben, ahol azóta nem jártam, hogy 2002 nyarának felét ott töltöttem Big Law nyári munkatársként, egy hétre Budapestre látogattam a Mathias Corvinus Collegium által szervezett egyhetes programra.
Az MCC egy olyan hibrid szervezet, amely magába foglalja az egyetem, az oktatási intézmény, az agytröszt, a könyvkiadó és a tudományos csereközpont aspektusait egyaránt. A napirendemet panelekkel, moderált beszélgetésekkel, kutatási szemináriumokkal, médiainterjúkkal, sőt, még egy folyamatban lévő doktori munka bemutatásával is megtöltötték, ahol spontán módon kellett hozzászólnom az EU versenyjogának elemzéséhez. (Hála Istennek, hogy 20 évvel ezelőtt volt ez a brüsszeli élményem!)
Mindezek mellett kulturális és rekreációs programokban is bővelkedtek a napjaim, ezek közül néhányat az MCC szervezett, másokat pedig magam intéztem. A gyönyörű Budapest csodáit megtapasztalhattam annak is köszönhetően, hogy a szállásom a Duna partján, néhány igazán klassz termálfürdő közelében helyezkedett el. De lehetőségem nyílt ellátogatni a Balatonhoz is (ami gyakorlatilag egy beltenger) és a horvát határhoz közeli Zalaegerszegre is eljutottam. Sőt részt vettem egy jogi akadémián is (amit joghallatóknak szerveztek) a kicsi, de festői szépségű Velencei-tó partján.
Ez a kis közép-európai ország (lakossága kevesebb mint 10 millió fő) úgy tűnik, hogy az amerikai politikai diskurzusban túl nagy jelentőséggel bír, de mind a jobb-, mind a baloldal téved. Ezért úgy gondoltam, írok egy »utólagos jelentést«, amely legalább emlékül szolgál majd nekem, amikor ezek az élmények már kevésbé lesznek frissek.
Figyelmeztetés (vagy megkönnyebülés), hogy ez nem lesz sem szakértői országjelentés – nem állítom, hogy a helyszínen töltött egy hét tapasztalataiból adódóan szakértő lennék –, sem útinapló. Az út közepén szerzett benyomásaimat meghallgathatjátok a Peter Boghossian-nal felvett podcastben is.”
Nyitókép: Youtube-képernyőfotó
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
A paksi bővítés lehet az apropó.
Kíméletlenül őszinte volt az építési és közlekedési miniszter.
Célba ért Orbán Viktor és Szijjártó Péter terve.
Röviden a lényeg.
Orbán Viktor az idén már több útadón beszélt arról, hogy a kormány célja az, hogy az M44-es és az M47-es autóutak fejlesztésével a Békéscsaba-Debrecen-Nagyszalonta háromszögben egy új gazdasági térség jöjjön létre.
Több ezer teherautó és kamion indult Budapestre a Hősök terén tartandó demonstrációra.
Az Európai Unió olyan feltételeket szab, mintha azt mondanák egy országnak: vágd le a lábad, és akkor kapsz pénzt – tette világossá a miniszter.
Az előzetesből szabadult polgármester költségracionalizálást emleget.
