„Ezeken a hasábokon a háború első napjától kezdve állítottuk, hogy 1: Ukrajna, akárcsak Oroszország, mélyen korrupt és oligarchikus ország, és Zelenszkij egy erősen manipulatív politikus; de 2: számos hibája ellenére, mint a davosi-NGO-s globalista osztály tagja, Zelenszkij hatalmon maradása mégis kívánatosabb, mint a világos alternatíva, egy fehérorosz stílusú, Lukasenko-féle Moszkva-bábu. De Oroszország, néhány közeli fellángolásól eltekintve, visszahúzódott Kijevből és környékéről májusban. Másként mondva elég világos, hogy Zelenszkij nem megy sehová, és a kormánya is marad a helyén. Kijev sorsa biztonságban van.
Ezen a ponton a háború – és Oroszország esetében a közelmúltbeli (látszólagos) annexiók – Ukrajna négy, messzi keleti régiójában zajlik, és kisebb mértékben a Krímben. Ezek azok a vitatott területek, amelyeket a Biden-kormány és a »nyugati liberális demokráciák« fajtája olyan létfontosságúnak ítélnek Ukrajna és a »nyugati integritása« szempontjából, hogy a visszafoglalásuk, úgy látszik, minden katonai, gazdasági és humanitárius erőfeszítést megér – akár az oroszok és a NATO közötti nyílt atomháború szívszorító kísértetét is.