Elsöpri-e a vihar ősszel Orbán Viktort?

„Válság van. Hiába vagyunk túl (?) a pandémián, hiába kezdtek látszani a nemzetközi gazdaság friss hajtásai a hosszú vírus-sokk után, azonnal letaposta őket az ukrajnai agresszió. Ha puskaport szerencsére nem is, de a krízist számtalan szempontól már érezzük a bőrünkön, pedig a java még előttünk áll. Az ilyen válsághelyzetek mindig politikai turbulenciát teremtenek, és a sodródó társadalmi, gazdasági folyamatok nem egyszer söprik el az éppen regnáló kormányokat. Nyilván joggal merül fel a kérdés, mi lesz a NER-rel. Túléli Orbán a politikai pályafutása minden bizonnyal legnehezebb kihívását? Jön-e a sokak által jósolt vihar, amely eltakarítja a kormányt, vagy a politikai meteorológusok sem tévedhetetlenek. Az én véleményem szerint 2022 őszén nem lesz kormányváltás, de még a 2006-os politikai felfordulás sem ismétlődik meg. Orbán, ha megtépázva, súlyos veszteségekkel is, de túléli az őszt, és erre öt érvem van.

Az ellenzék állapota

A 2006-os ellenzéki Fidesz és a 2022-es ellenzéki összefogás politikai erejét, szervezettségét és társadalmi megítélését egyszerűen nem lehet egy lapon említeni. 2006-ban a Fidesz addigi története legjobb eredményével viszonylag szűk vereséget szenvedett. Tény, hogy a sorozatban második kudarc okozott belső válságot (emlékezzünk csak Jones gazda felemlegetésére vagy Kósa Lajos lebegtetésére!), de a jelenlegi oppozíció már negyedszer szelte meg az ellenzék keserű kenyerét. Az akkori Fidesz minden belső baja ellenére kormányképes alternatíva maradt, az összefogás meg a történelmi veresége után krónikus bénultságba zuhant. Hogy 2006-ban komoly társadalmi tiltakozások alakulhattak ki, abban a Fidesz mozgósító erejének meghatározó szerepe volt, bár a tüntetések egy tekintélyes része tőle függetlenül is szerveződött. A mostani ellenzéki pártoknak sem szervezeti szinten nincs meg ehhez az ereje, sem az ehhez szükséges társadalmi bizalommal nem rendelkeznek. Ha az elkövetkezendő hónapokat, éveket meg akarjuk fejteni, látni kell, hogy Orbán érdeke a ’22-es összefogás együtt- és életben tartása lesz. Számára ugyanis a jelenlegi ellenzéki képlet a garancia arra, hogy sem ősszel nem lesz vihar, sem ’26-ban kormányváltás.

A kormány állapota

A 2006-os forró őszhöz azonban nem csak az ellenzék erejére volt szükség, hanem párhuzamosan a kormány meggyengülésére is. Akkor, ha jogilag nem is, de gyakorlatilag megbukott Gyurcsány Ferenc. Ami utána jött, már csak agónia volt. (Az csupán a politikai boszorkánykonyhák érdekessége, hogy ez az agónia azóta is zajlik, nem kevés szavazót láncolva a NER-hez.) Talán őt magát leszámítva mindenki tudta és beárazta 2006-ban, hogy ebből már nincs kiút. A mostanihoz képest az akkori kormány állapota minimum három szempontból mutatott különbséget. Egyrészt a kormányfő a saját pártján, másrészt a saját szavazóin belül is elveszítette a többségét, végül a kormányon belül volt alternatívája (Kiss Péter, Bajnai Gordon stb.), tehát le lehetett vezényelni (még ha aztán elég furcsára is sikeredett) egy belső cserét. Orbán Viktorral kapcsolatban ezek közül egyik sem áll meg. Bizonyára lesz tiltakozás ősszel, de  – a jelenlegi tudásunk alapján legalábbis – nem várható, hogy ahhoz tömegével csatlakoznának fideszes szavazók. A belpolitikai hullámok nem egy megtört bárkán egyensúlyozó, lázadó legénységgel küszködő bizonytalan kormányost, hanem egy stabil hadihajót fognak megrángatni. Az előbbi elsüllyedt, az utóbbi túlélheti.”

Nyitókép: Mandiner Archív