Amikor Hont András abbahagyja a gondolkozást
Van egy Tóta W. Árpád nevű csávó, aki egykor a szélsőliberális hangadók élcsapatában focizott, de már onnan is kiírta magát balfelé. Régóta nem olvassa senki sehonnan.
Hanem hogy mindannyiszor eljátszotta, hogy le tudja.
„Kiválóan el tudnék szórakozni magamban, hogy kormány meg árnyékkormány, bársonyszék meg árnyékszék, meg hogy minek kell elnökségi ülést összehívni, ha elég lenne átkiabálni a szomszéd szobába, de végtelenül unom az egészet. Tisztázzuk: az ellenzék bűne nem az, hogy nem győzte le a Fideszt (ezt vezetési képességeiket tekintve még meg is köszönöm nekik), hanem hogy mindannyiszor eljátszotta, hogy le tudja.
A sajtó, az értelmiség, a rajongóhad bűne meg még nagyobb: hitt az ellenzéknek. Ez nem azért gond, mert alkalmatlan eszközt sikerült csodafegyverként bemutatni (ismétlem: csinálják, bánom is én), hanem mert folyamatosan olyasmiről van szó, ami nem létezik. Agysejtjeinket álkérdések kötik le, értékes felületeinket pszeudoproblémák töltik ki, és ha háromszor sikerült ugyanabba a folyóba lépni, akkor negyedszerre meg is fürödnek benne. Átkelésről szó sincs.”
Nyitókép: MTI/Szigetváry Zsolt