„Hozzászoktam, ha nincs állami forrás, megoldjuk a semmiből. Most már viszont úgy érzem, kontraproduktív így dolgozni, és nem csinálnám újra. A negyedik filmet forgatjuk így, az utolsót ilyen módon. Tudnék még így filmeket csinálni, de nem csinálok, mert ezzel elfogadnám, hogy ez a sorsom” – fejtette ki a jozsefvarosujsag.hu-nak adott interjúban Hajdu Szabolcs.
Hajdu ezt nem akarja elfogadni, mert azzal szerinte legitimálná a rendszert, ami a szervákat adja, amiket aztán viszonoznia kell. Ez nem azt jelenti, hogy nem csinál több filmet, hanem azt, hogy nem itt.
Sem ellenállóként, sem opportunistaként nem akarok ennek a rendszernek a része lenni.
Belefáradtam, hogy folyton reagáljak, már nem látom értelmét, tíz évem ment el rá 40 és 50 között, ez sok. A következő projektekre már máshonnan kerítek erőforrásokat, és a film sem kapcsolódik majd semmilyen szinten Magyarországhoz, de még magyar témákhoz sem. Semmihez, ami itt van. Őszintén szólva, már nem érdekel a sorsa ennek az országnak” – fogalmazott a rendező.
Hajdu beszélt az SZFE elleni demonstrációsorozatról, a diákok ellenállásáról is.
Szerinte „ezt a meccset, csatát, háborút vagy forradalmat csak úgy tudták volna a diákok a tanáraikkal együtt megnyerni, ha úgy, ahogy van, az egész rendszer bukik. Látva a hatalmon levők agresszivitását, csoda lett volna, ha a diákok megbuktatják Orbán Viktort és rendszerét. Ennek nem volt realitása, ahhoz országos méretű forradalmi szituáció kellett volna. De amit csináltak, az minden szempontból példamutató, morálisan és szervezettségben is" – mondta Hajdu Szabolcs.
Nyitókép: Képernyőfotó