Sajnos nem értitek a vélemény- és szólásszabadság „üzemszerű” működésének lényegét.
„Néhány nappal ezelőtt megírtam a véleményemet arról a gyalázatról, hogy a Junior Prima-díjra javasolt Vilmányi Benett színésznek a díjátadó előtt a szervezők felhívták a figyelmét arra, hogy beszédében ne politizáljon, ezért aztán a felháborodott színész nem vette át a díjat. Szégyen, egyúttal árulkodó, hogy 2022-ben, Magyarországon az Alaptörvény szellemével ellentétben arra lehet kérni (utasítani) bárkit is, hogy a véleményszabadság jogáról mondjon le, s tekintsen el meggyőződésének nyilvános közlésétől.
Most pedig olvasom, hogy a korábbi Junior Prima-díjasok, noha vallják, hogy ők is elkötelezett hívei a vélemény- és szólásszabadságnak, tisztelik a bátor és egyenes kiállást, ám – mint írják – »a Junior Prima díj elnyerésének nem feltétele a politikai hovatartozás, az elbírálás módja pedig egyértelműen törekszik arra, hogy demokratikus legyen.«
Majd így folytatják: »Az ünnepség előtt a szervezők részéről megfogalmazott kérés, miszerint a nyertesek köszönő beszédeikben lehetőleg tartsák tiszteletben a díj függetlenségét, pusztán azért hangzott el, hogy a díj megőrizhesse szakmai hitelességét és méltósága sértetlen maradjon. Ebben a közegben kardot rántani indokolatlan és felesleges… ezzel a döntésével nem a jelen valódi cenzorainak vagy a rendszernek intett be, hanem azoknak a színészeknek, akik leadták rá a voksukat, azoknak a zsűritagoknak, akik lobbiztak érte és azoknak a fiatal alkotóknak, akik szintén megkaphatták volna ezt a díjat és boldogan átvették volna.«
És akik bizonyára engedelmesen csöndben maradtak volna, ha megkérték volna őket. Kedves korábbi Junior Prima-díjasok! Önök (Ti) valamennyien hatalmas és kínos félreértés áldozatai (vagytok), s sajnos nem érti(te)k a vélemény- és szólásszabadság »üzemszerű« működésének lényegét. Egy díj (bármelyik díj) függetlensége és szakmai hitelessége nem annak függvénye, hogy a díjazott nem beszél, nem pofázik, nem kellemetlenkedik, hanem kizárólag attól függ, kik ítélik oda a díjat, s milyen megfontolások nyomán hozzák meg a döntésüket.”
Nyitókép: Gábor György Facebook-oldala
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A véleménynek ára van. Rasszizmus, megfélemlítés és gyűlölet. A következmények pedig már nem csak szavak: ellehetetlenítés, fenyegetések és állandó nyomás. Mikor vált a megfélemlítés a baloldal egyik legfőbb politikai eszközévé?
Rengeteget tehetünk azért, hogy eredményes legyen az évünk. Íme néhány olyan jó szokás, amelyek bevezetésével ráléphetünk a siker útjára.
Nehezen megállapítható, hogy kinek van igaza.
