A jó, a rossz és a globális minimumadó

„A felzárkózási eszköztárnak igenis van baloldali alternatívája a negatív adó-, bér-, és környezetszabályozási versenyhez képest, akkor is, ha azt az elmúlt három évtized magyar politikai diskurzusa jótékony homályban hagyta. A baloldali alternatíva pedig nem más, mint a hazai vállalkozásokat, szövetkezeteket védő protekcionizmus, a fokozott állami szerepvállalás a gazdaságban. Csupa olyan dolog, amiket ma az EU tilt. Nem véletlenül.

S nem véletlenül fogalmazom meg a globális minimumadó egyik feltételeként az európai félperifériának adott uniós derogációt. A felzárkózás baloldali eszköztárához bizony le kellene vágni a magyar újprogresszió szent tehenét: uniós csatlakozásunk tudniillik finoman szólva sem az önmagában vett jó. Ezt a vitát is ki kell nyitnunk a globális minimumadó kapcsán! Amíg szemérmesen kerülgetjük az európai centrum-félperiféria viszonyrendszerét, a magyar uniós csatlakozás társadalomfejlődési következményeit és globális kontextusát, addig a rendszerkritika helyén az üres baloskodás tátong, a félperiféria kizsákmányolásából eredő frusztrációt pedig a maga felhalmozó kapitalizmusát védő populista jobboldal csatornázza el.

Mindenesetre a NER lehet rossz, a globális minimumadó lehet jó, a világ viszont egészen biztosan túl bonyolult ahhoz, hogy az »Orbán rossz, Nyugat jó« faék-egyszerűségű algoritmussal eligazodhassunk benne.”

Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner