Karácsonyi kényszersorozás és hadiadó: Ukrajna az ünnepek alatt sem kíméli saját lakosságát
Rettenetes felvételek bukkantak fel a világhálón.
Miért nem tudnak az én értékrendem mellett szó nélkül elmenni? Miért állítják magukról, hogy elfogadóak, ha nem azok?
„A támadásokra visszatérve: Az adott erőt, hogy tudtam, ez csak a társadalom szűk rétege, akik azonban nagyon hangosak. Azt gondolom, hogy ők támadtak, gyűlölködtek.
A hétköznapokban ugyanis teljesen mást tapasztaltam, mint amit az interneten olvastam. Rengeteg támogatást kaptam az emberektől.
Az pedig, hogy elénekeltem székesfehérváron a himnuszt, számomra teljesen természetes volt. Egy ilyen felkérésre sosem mondanék nemet, mert azzal a hazámat utasítanám el, hisz mégiscsak a nemzet himnuszáról beszélünk. Az én döntésem volt az, hogy fellépek. Megkerestek és én gondolkodás nélkül igent mondtam.
A helyzet az, hogy soha nem titkoltam, hogy honnan jöttem, milyen értékrendet vallok magaménak, hogy látom a világot.
Elképesztő vehemenciával jöttek nekem a magukat el-és befogadóknak vallók. Én pedig azt mondtam: tudjátok mit? Igen. Ez az én értékrendem. Ez volt az én coming outom.
Erőszakosan próbál egy bizonyos kör különböző ideológiákat lenyomni a torkunkon. Mintha a talpáról a tetejére borult volna föl a világ, alapvető értékeket kérdőjeleznek meg, olyan dolgok történnek, amit néhány évvel ezelőtt még álmunkban sem gondoltunk volna.
És ezt lehet ám haladó módon is, én nem támadok, soha nem kommentelek sehová, ha valamivel nem értek egyet. Azért nem, mert elfogadom, ha valakinek más az értékrendje, vagy mást gondol a világról, mint én. Egyet azonban nem értek, mégpedig azt, hogy ha valaki liberálisnak mondja magát – ahogy a gyűlölködők és lázítók nevezik magukat –, miért nem tudnak az én értékrendem mellett szó nélkül elmenni? Miért állítják magukról, hogy elfogadóak, ha nem azok?”