Ha Magyarországot vesszük alapul, akkor Románia bezzegországként működik

„A Transznisztriába deportált romákról és a roma Holokausztról emlékezett meg ma Klaus Iohannis államelnök. A megemlékezésnek, amelyben a politikus mindenfajta rasszizmus, xenofóbia ellen is állást foglalt, különös felhangot kapott így, az Orbán-beszéd után néhány héttel. De magyar szempontból nem ez az egyetlen és legtanulságosabb aspektus. Hanem az, ahogyan Románia, lépésről lépésre, lassan, sok évtizedes késéssel elismeri felelősségét a holokauszttal kapcsolatban.

A romák deportálása a királyi Romániából sok ok miatt külön figyelmet érdemel. Itt ugyanis, ahol néhány évtizeddel korábban szabadították fel a cigányokat a rabszolgaság alól, egészen az 1942-es deportálásig nem volt semmiféle adminisztráció, nyilvántartás - és nem voltak biztosítottak így a romák számára az állampolgári jogok sem.

1942-re viszont hirtelen, mégiscsak sikerült számba venni, sajnos, hogy hány roma élt az akkori Romániába. És az országban, ahol még letelepedési engedélyt sem adtak nekik sokáig, ez alapján a lajstrom alapján hirtelen sikerült kényszerlakhelyet kijelölni számukra (sok roma örömmel fogadta ezt el, azt hitték, ez a biztonságot jelenti számukra, és nem látták jönni az éh- és szomjhalált). Meg tudták oldani a kényszerlakhelyre szállítást, a szigorított ellenőrzést. Saját, román szervezés, mindenféle külső segítség nélkül .

Ez után a sikeres szervezé után az Antonescu érában a román állam nyugtázta a több mint tízezer ember halálát. A deportáltak fele Transznistriában pusztult el. Míg a zsidók esetében a transznisztriai deportálást általában politikai okokkal magyarázták (kommunista összeesküvéssel, rendbontással gyanúsítottak a foglyul ejtetteket), addig a cigányok esetében elég volt a származás ahhoz, hogy valakit kitelepítsenek. Vegy- azaz fajtiszta etnikai leszámolás és tisztogatás folyt. Ez olyan öröksége a román nemzetállamnak, amellyel mélységeiben még a mai napig nem számolt el.

Van valamiféle emlékezetpolitikai fordulat most. Már nem tabu Transznisztria, a román állam felelőssége, szerepe. Viszonylag keveset beszélünk azokról az erdélyi magyar zsidókról, akik a Horthy rendszer elől menekülve még mindig biztonságosabbnak látták az Antonescu féle Romániát és a visszacsatolt magyar Észak-Erdélyből a román Dél-Erdélybe menekültek - ez is egy keserű adaléka a korszaknak.

A jelenünknek meg az, hogy amikor a holokauszt hetven éves évfordulója volt, akkor a román és a magyar emlékezők közül többen egymásnak estek, csúnya viták voltak. A románok a magyarokat hibáztatták a deportálásokért (Észak-Erdélyben), a magyarok nem voltak restek hozzá tenni, hogy a románok is serénykedtek (a királyi Romániában). Megindult egy nacionalista, egymást lejárató verseny, a valódi együttérzés és megemlékezés helyett. Talán, talán ez most megszűnik. Legalábbis állami szinten. Legalábbis a román állam részéről. Az biztos, hogy olyan nosztalgia és mentegetés, mint a Horthy korszak kapcsán Magyarországon az Antonescu rezsimet érintően nincs Romániában.

Ma, a magyar kormány kisebbségellenes, xenofób politikájához képest kisebbségbarát országként léphet fel Románia. Természetesen egyáltalán nincs rendben minden kisebbségjogi téren itt sem, különösen a cigányok esetében. De mégiscsak, sajnos, ha Magyarországot vesszük alapul, akkor Románia bezzegországként működik. Igen szomorú és aggasztó ez, és meglehetősen nehezíti a romániai magyar kisebbségi érdekképviseletet is. (Már ha van arra még egyáltalán igény, ahogy elnézem az RMDSZ-t már nem nagyon.)”

Nyitókép/illusztráció: MICHAEL KAPPELER / DDP / ddp images/AFP