Az vitathatatlan érdeme, hogy a birodalom összeomlása viszonylag békésen ment végbe

„Gorbacsov kommunista funkcionáriusként a pártot, a Szovjetuniót és a keleti blokkot megreformálni akarta, nem megszüntetni. Azonban a folyamatok, amelyek tőle függetlenül már megindultak, és amelyeknek katalizátora lett, túlnőttek rajta, és elsodorták őt is. Az vitathatatlan érdeme, hogy a birodalom összeomlása viszonylag békésen ment végbe, és az imperium agóniája nem rántotta egy nukleáris katasztrófába a világot. A csatlós államok függetlenedési törekvéseit sem próbálta eltiporni (noha a tagköztársaságok kiválásának – lásd Litvánia – fegyveres erővel is igyekezett elejét venni). Kontrollálni, pláne megváltoztatni a történelem alakulását nem tudta, így szükségszerű volt félreállítása. Ám, hogy a bukás pontosan mivel kezdődött, a múlt homàlyába vész. Nem a Janajev-puccs, nem is a Szovjetunió megszűnése pecsételte meg a sorsát, hanem tudtán kívül az, amikor az egyik baráti állam élcsapata magasztaló nótát intézett hozzá. A hidegháború elvesztését, a gazdasági krízist, a konzervatív ellencsapást, a feléledő nacionalizmust még csak-csak túl lehet élni, Csepregi Éva és az Erdős Péter Művek (bár ez a kettő egy és ugyanaz) rajongását aligha.”

Nyitókép: David Gannon/AFP