Válasz Csisztu Zsuzsának, aki szándékosan nem értette meg a fajkeveredésről szóló cikket

„Ezért teljesen nevetséges, hogy Csisztu Zsuzsa tőlem akarja megvédeni a NER-ben »kevertfajúnak« számító Liu-fivéreket, mert az ő esetük éppen azt mutatja meg, hogy az Orbán által előadott náci fajelmélet, amelyet Csisztu Zsuzsa volt szíves Kósa Lajos közreműködésével megvédeni, vagy legalábbis relativizálni, mennyire hamis, hazug, embertelen és mocskos. Csisztu mélyen alul becsüli az én személyiségemet és balliberális, sorosista, brüsszelista, dörzsölt rafináltságomat, amikor azt képzeli, hogy cikkemmel »kattintásvadász indíttatásból a sport területére merészkedek«

.Először is, nem merészkedek, mert akkor írok sportról, amikor én akarok, ahhoz nem kell engedélyt kérnem Csisztu Zsuzsától. A magam részéről nem kattintásokra vadászok, mert akkor tudnám, mit kell elővenni Csisztu Zsuzsa életművéből, és az nem a Kósa Lajos interjú lenne. Én értelmes emberekre vadászok, akikkel értelmes gondolatokat szeretnék megosztani. Az Orbán-rendszer és a nácizmus veszélyeire szeretnék figyelmeztetni, mert ez az újságíró dolga, nem pedig az, hogy náci fajelméletet hirdető önkényuralmi rendszereket kiszolgáljon, ugye, kedves Zsuzsa.

Csisztu Zsuzsa azt írja, hogy »a Liu fivérek ismertségére és népszerűségére ráakaszkodva, amolyan kutyabolha utazóként ismét valami hatalmas zagyvasággal állt elő egy olyan témában, amelynek az origója a sport. A sport, vagyis számára teljesen testidegen terület«. Hogy ki kinek a kutyabolhája, azt inkább hagyjuk, meg azt is, hogy mi a »testidegen terület«. A magam szerény módján nem ráakaszkodni próbáltam a Liu-fivérek népszerűségére, hanem az emberi méltóságukért igyekeztem kiállni, amit mélyen sért Csisztu Zsuzsa gazdája, Orbán Viktor náci beszéde.

Az »áldozatvállaláshoz nem szokott Bartusok« szapulását most hagyjuk, akik »mindig a könnyebb utat választották«, mert Csisztu Zsuzsa például nem. Nehéz is lehet a TV2 után náci fasisztákat kiszolgálni, köszönjük ezt az áldozatvállalást. Ilyen nagy áldozatvállalás mellett is, ki kell ábrándítanom Csisztu Zsuzsát: az ő neve – legalábbis az újságírás terén – nem hoz nagy kattintásszámot. A személyét pedig nem »kipécéztem«, hanem azért került említésre, mert ő készítette Kósa Lajossal az interjút. Ha más a szerző, Isten bizony, más nevét írtam volna oda.

Nagyra értékelem Csisztu Zsuzsa sportpályafutását, sportsikereit, és mindig kellemesen emlékszem vissza a közös televíziós szerepléseinkre, ahol én C kategóriás töltelékemberként lehettem jelen, mint bestseller oknyomozó könyvek szerzője. De mindig megtiszteltetésnek tartottam, hogy Zsuzsával beszélgethetek. Azonban nehezen tudnám elhallgatni, hogy ez a mostani szerepe testidegen szerepnek tűnik számomra.

Az izzadtság, ahogy mondja, valóban az edzőtermekbe való. Nem jó, ha egy diktatúrának való görcsös megfelelésből származik. Bár meg kell mondanom, hogy az erőfeszítései nem hiábavalóak. Egészen jól elsajátította ennek a fajvédő, náci ideológiára épülő, fasiszta rendszernek a gondolkodását és alpári stílusát. Kár.

Ja, és ami a »gyerekek lerasszistázását« illeti, engedtessék meg, hogy ne helyeseljem, amikor tizenéves gyerekekkel kifütyültetnek felnőtt színesbőrű élsporolókat, válogatott játékosokat, amikor a rasszizmus ellen tiltakoznak. Csisztu Zsuzsa azt írja, hogy ezzel “az őket nevelőket, vagyis minket simán lenácizott”. Azt írtam, hogy a nácik nevelték rasszizmusra a gyerekeket, s most ugyanezt teszi az Orbán-rendszer. Ha Csisztu Zsuzsa így azonosul azokkal, akik gyerekekkel fütyültetnek ki egy antirasszista gesztust, azzal megindokolta azt is, miért szépítette a kevertfajúnak nevezett Liu-testvérek elleni rasszista támadást, amit Orbán tusványosi náci beszéde jelentett.

Nevezzük nevén, Zsuzsa. Gyalázatos, amit művel. Orbán kevertfajúaknak és nem kívánatosnak minősítette a beszédével a csodálatos Liu-testvéreket is. Ön pedig ezt megvédte, ahelyett, hogy a sporttársait védte volna meg. Hogy rólam milyen hazugságokat és szemétségeket firkál, az nem érdekel, az rólam lepereg. De ez utóbbiért szégyellje magát.”

Kapcsolódó

Nyitókép: Mátrai Dávid/Mandiner