A törökdúlás óta kibillent a magyarság lelkéből hazánk szakrális központja

„Kezdjük talán azzal, miért pont a székesfehérvári osszáriumra esett a vizsgálódás iránya?

Két évvel ezelőtt kezdtük meg a vizsgálatot, amelynek során a székesfehérvári osszáriumban található ércládákban, kvázi tömegsír jelleggel őrzött csontmaradványokból, pontosabban koponyamaradványokból sikerült megközelítőleg négyszáz mintát vennünk genetikai elemzés céljából. Ezek azok a csontmaradványok, amelyeket a jelenlegi romkert helyén eredetileg álló Szűz Mária prépostsági templom, ismertebb nevén Nagyboldogasszony-bazilika területéről a XIX–XX. századi feltárások során előkerültek. Fontos kiemelni, hogy ennek a területnek a régészeti feltárása jelenleg sem teljes. Annyi bizonyos, hogy a templom pusztulása a török időktől datálható, amikor az épületet elfoglalták, feldúlták, sírjait felnyitották, kirabolták és szerencsésnek mondható, ha a csontmaradványokat a helyükön hagyták.

Létezik valamiféle névjegyzék, lista arról, hogy kiket is temettek az évszázadok során a templomba, vagy ez a tudás is elveszett az idők folyamán?

Történeti kutatásokból tudjuk, hogy tizenöt uralkodót temettek el ide, ugyanakkor a kutatás egyik fontos érdekessége, hogy ez a történeti adatolás sem volt tökéletes, hiszen az általunk, a jelenlegi kutatási adatok alapján leginkább valószínűsíthető Halicsi András hercegnek csak a halálozási helyét ismertük, azt azonban nem tudtuk, hogy őt is Székesfehérváron temették el.

Ez azt jelenti, hogy a kutatás várhatóan az Árpád-házi családtagokon kívül több személyt is be képes azonosítani, sőt, másokat is…

Azt már korábban is bejelentettük, hogy két Árpád-házi uralkodót már megtaláltunk és beazonosítottunk. Ez azért is jelentős, mert ezzel igazoltuk, hogy maga az osszárium valóban az Árpád-házi királyok nyughelye volt, ha bárkiben egy szemernyi kétség is felmerült volna ezzel kapcsolatban.”