Lenin csendesen felkacag

„Vlagyimir Putyin álma sokak szerint a nagy Szovjetunió feltámasztása, s az Ukrajnával vívott háború is valójában ezt a célt szolgálja. Nem látok bele az orosz elnök álmaiba, de az valószínű, hogy nem ugrana el, ha hirtelen keblére ölelhetné az egykori kommunista birodalom önállóvá vált tagállamait. Az viszont teljesen bizonyos, hogy az Európai Unió urai, az újelvtársak is nosztalgiával gondolnak a bolsevik időkre. Az egységes ideológiára, amikor senki nem mert kiénekelni a mégoly szürke kórusból sem, a megrendszabályozható tagállamokra, politikusokra, a módszerekre, az eszközökre, amikor nemhogy vétót nem emelhetett senki a Varsói Szerződés vagy a KGST tagjai közül, de igazi szavazás sem volt. A Szovjetunió Kommunista Pártja, a Központi Bizottság, a Politikai Bizottság, de leginkább Sztálin, Hruscsov vagy Brezsnyev elvtárs döntött világuk dolgairól, mindenki másnak annyi feladata volt, hogy e mindent tudó pártvezérek akaratát végrehajtsák.

Ezeket a daliás időket irigyelte el a bizottság, csak most nem tankokkal rohanják le a renitens, elhajló országokat, hanem az uniós jog megerőszakolásával, az eredeti értelmüktől megfosztott szabályokkal, szerződésekkel.

Két háború zajlik Európában: az egyik az oroszok és az ukránok között, a másik viszont az unióban: a bizottság, az Európai Parlament s néhány tagállam megháborodott és/vagy megvett vezetője megveszekedetten küzd a nemzetállamok, a normalitás, az európai élet ellen. Ez utóbbit az Ukrajnában történtek s az arra adott európai reakciók fényé­ben szó szerint kell érteni: most az egyes emberek is lassan az életükért kapkodnak, a puszta létezésüket sodorta veszélybe az újelvtársak fene nagy dühe. 

Ilyet véletlenül nem lehet csinálni, ennyire tönkretenni Euró­pát, a tagállamokat, a polgárokat csak szándékosan, aljas indokból és előre megfontoltan lehet. Persze ha biztos a siker, mit számítanak az életek? Márpedig a sikert mindig biztosnak hitték ezek a kommunista fajták. Oroszország különleges hadműveletnek hívja a háborúját, az Európai Bizottság meg újbeszélül szolidaritásnak. Weber párttitkár kitalálja, hogy akinek van elég gáza, attól el kell venni, akinek meg nincs, annak oda kell adni (Marx, Engels, Lenin jóízűen kuncog a föld alatt).”

Nyitókép: MTI/EPA/Török elnöki sajtóiroda