A konfliktuskerülés ára

„Akik az 1945 óta tartó boldog békeidők végét Putyin ukrajnai inváziójának megindításához kötik, tévednek. A békétlenség korszaka az öreg kontinensen jóval előbb: legkésőbb Orbán Viktor 2010-es, földcsuszamlásszerű választási győzelmével elkezdődött. Az uniós csúcsvezetők, illetve a tagállami kormányfők struccpolitikája még késleltetni sem tudta azt az Orbán nevével fémjelzett folyamatot, amely hazánkban az autokrácia kiépítéséhez vezetett. A hosszúra nyúló Merkel-éra névadója és az Európai Néppárt más politikusai túl sokáig félrenéztek egy-egy orbáni jogsértés kapcsán, s miközben tárgyalásos úton próbálták elérni az EU értékrendjének betartatását Magyarországon, nem vették észre, hogy korántsem egy magukhoz hasonló européerrel van dolguk.

A »boldog békeidők« mindenáron való meghosszabbításának szándéka, a sorozatos konfliktuskerülés persze megbosszulta magát. Orbán tekintélyelvű ideológiája virulensnek bizonyult, vagyis felütötte fejét az unió más tagállamaiban is. Az orosz despota pedig annak tudatában annektálhatta a Krímet, s rohanhatta le később északkeleti szomszédunkat, hogy magyar szövetségesének vétójoga úgyis »béna kacsává« teszi majd az európai értékközösséget. Ez részben be is jött Putyinnak; Orbán kiharcolta rezsimje számára az olajembargó alóli mentességet, miáltal Moszkvának több pénze marad a nemzetközi jogot sértő agresszió finanszírozására. És egészen elképesztő, hogy a rendeleti kormányzáshoz időközben hozzászokott Orbán Viktor háborús veszélyhelyzetet hirdet hazánkban az ukrajnai harci cselekmények ürügyén, miközben Putyin expanziós törekvéseinek főideológusát, a milliárdos Kirill pátriárkát nem hajlandó szankcionálni.”

Nyitókép: Facebook