„Miközben az orosz erők egyre nagyobb területet hódítanak meg Ukrajnában, az ország elnöke és szövetségesei egyetérteni látszanak: Ukrajnának tovább kell harcolnia a győzelemért, és vissza kell állítania a háború előtti status quót. Azt szeretnék, hogy Oroszország lemondjon a február óta elért területi nyereségéről. Ukrajna nem ismerné el sem a Krím annektálását, sem a donbászi szeparatista államalakulatokat, és tovább haladna az EU- és NATO-tagság felé vezető úton.
Oroszország számára egy ilyen eredmény egyértelmű vereséget jelentene. Tekintettel azokra a hatalmas veszteségekre, amelyeket már eddig is elszenvedett, valamint arra a valószínűségre, hogy az ellene hozott nyugati gazdasági szankciókat nem fogják egyhamar feloldani, Moszkva így a semminél is kevesebbet nyerne ebből a háborúból. Valójában a tartós legyengülés felé tartana – vagy Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter szavaival élve: »olyan mértékben meggyengülne, hogy nem tudná megtenni azokat a dolgokat, amelyeket Ukrajna lerohanásával tett«.
Ukrajna támogatói két utat javasoltak a győzelemhez. Az első Ukrajnán keresztül vezet. Az érvelés szerint Ukrajna a Nyugat segítségével legyőzheti Oroszországot a csatatéren, vagy kimerítve erőit, vagy ügyesen kijátszva azt. A második út Moszkván keresztül vezet. A harctéri nyereség és a gazdasági nyomás valamilyen kombinációjával a Nyugat meggyőzheti Vlagyimir Putyin orosz elnököt, hogy fejezze be a háborút – vagy meggyőzhet valakit a környezetéből, hogy erőszakkal váltsa le őt.
De mindkét győzelmi elmélet ingatag alapokon nyugszik. Ukrajnában az orosz hadsereg valószínűleg elég erős ahhoz, hogy megvédje az elért eredmények nagy részét. Oroszországban a gazdaság eléggé autonóm, Putyin pedig eléggé szoros kézzel uralkodik ahhoz, hogy az elnököt ne lehessen arra kényszeríteni, hogy feladja az elért eredményeket. A jelenlegi stratégia legvalószínűbb kimenetele tehát nem egy ukrán győzelem, hanem egy hosszú, véres és végül eldöntetlen háború. Egy elhúzódó konfliktus nem csak az emberélet és a gazdasági károk tekintetében lenne költséges, hanem az eszkaláció szempontjából is – beleértve a nukleáris fegyverek esetleges bevetését is.
Ukrajna vezetői és támogatói úgy beszélnek, mintha a győzelem már a küszöbön állna. Ez a nézet azonban egyre inkább csak fantáziálásnak tűnik. Ukrajnának és a Nyugatnak ezért át kellene gondolnia ambícióit, és a háború megnyerésére irányuló stratégiáról egy reálisabb megközelítésre kellene áttérnie: olyan diplomáciai kompromisszumra, amely véget vet a harcoknak.”
Nyitókép: MTI/EPA/Ukrán elnöki sajtóhivatal