Ukrajna támogatói két utat javasoltak a győzelemhez. Az első Ukrajnán keresztül vezet. Az érvelés szerint Ukrajna a Nyugat segítségével legyőzheti Oroszországot a csatatéren, vagy kimerítve erőit, vagy ügyesen kijátszva azt. A második út Moszkván keresztül vezet. A harctéri nyereség és a gazdasági nyomás valamilyen kombinációjával a Nyugat meggyőzheti Vlagyimir Putyin orosz elnököt, hogy fejezze be a háborút – vagy meggyőzhet valakit a környezetéből, hogy erőszakkal váltsa le őt.
De mindkét győzelmi elmélet ingatag alapokon nyugszik. Ukrajnában az orosz hadsereg valószínűleg elég erős ahhoz, hogy megvédje az elért eredmények nagy részét. Oroszországban a gazdaság eléggé autonóm, Putyin pedig eléggé szoros kézzel uralkodik ahhoz, hogy az elnököt ne lehessen arra kényszeríteni, hogy feladja az elért eredményeket. A jelenlegi stratégia legvalószínűbb kimenetele tehát nem egy ukrán győzelem, hanem egy hosszú, véres és végül eldöntetlen háború. Egy elhúzódó konfliktus nem csak az emberélet és a gazdasági károk tekintetében lenne költséges, hanem az eszkaláció szempontjából is – beleértve a nukleáris fegyverek esetleges bevetését is.
Ukrajna vezetői és támogatói úgy beszélnek, mintha a győzelem már a küszöbön állna. Ez a nézet azonban egyre inkább csak fantáziálásnak tűnik. Ukrajnának és a Nyugatnak ezért át kellene gondolnia ambícióit, és a háború megnyerésére irányuló stratégiáról egy reálisabb megközelítésre kellene áttérnie: olyan diplomáciai kompromisszumra, amely véget vet a harcoknak.”