Pánikhangulat uralkodik Brüsszelben: Orbán Viktor húzásától hangos a nemzetközi sajtó
A Financial Times is a magyar miniszterelnök válaszlépésről ír.
Magyarország 2022. Vihar előtti csend, vagy csak a sima balatoni, hugyszagú semmittevés?
„A király és ispánjai jó szákásuk szerint megosztották híveikkel faji alapú, fasiszta gondolataikat Tusványoson. Ha ezek a borvirágos orrú, kokainhomályos tekintetű, tesztoszteron-koktélok egy bunkerben rötyögnének, és ott rángatnák egymás bránerét, hát, mi bajom is lehetne velük, de ezek az emberek, sajna, Magyarország prófétái és hóhérai.
Miközben e nemeslelkű kereszteslovagok körbenyalatják magukat nem kevésbé fasisztoid erdélyi testvéreikkel, és az anyaországból szakadt, álvitára áhitozó, de valójában csak a gatyábaszaró jókedvet fokozó ellenzékiekkel, Magyarországon továbbra is a legszegényebbekkel, legkiszolgáltatotabbakkal, és az őértük még kiállni merészelő, csekélyke baloldali keménymaggal baszakszik a hatalom: a király és az ő ispánjai.
Alapvetően nincs változás, a nép nyúzott része éppen pihen, örül a forró nyárnak, a melegnek, hiszen nemsokára, mint tudjuk, halljuk, hidegre fordul és fújni kezd a zord keleti szél, indul a vírusszezon, emelkednek az adók és az energiaárak, drágul a hús, a tej és kenyér, drágább lesz az utazás, és mégdrágább a puha matrac. Nyáron a meleg, télen a hideg miatt van csönd. Mert csönd van. Rohadt nagy halom csönd, kis vinnyogással.
Akik meg adakozni szoktak, adakoznak a lakását vagy éppen a színházát elveszítőnek, a független sajtónak és a korrupció-ellen küzdő civil szervezeteknek. Adakoznak, akik még képesek, akiknek még maradt valamennyi fölös, és nem váltak teljesen cinikussá.
A lényeg, a szabadság, már elveszett. Az alaptörvény a túlélés ösztöne, a ne szólj szám. Inkább adakozunk, hogy kimondják helyettünk az igazságot (HOGY FÁJ, HOGY NAGYON, HOGY KURVÁRA FÁJ!), aztán adakozunk, hogy ki tudják fizetni a perköltséget, csak ne kelljen már csinálni semmit. Mert semmi értelme! Mert nem történik semmi. Mert már tüntetés sincs, csak piknik. Már beszédet sem mondanak, csak elküldik papíron, hogy más olvassa föl. Már csak a hümmögés van, meg egy kis káröröm, ha újabb társadalmi csoport hullik bele a semmibe: ti sem kapálóztatok, amikor nekünk szar volt, most legalább nektek se lesz jó. (Emlékeztek még Sándor Máriára?!)”
Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd