Rezsipóráz

„A címben idézett kifejezést a jelenlegi rezsiszabályozás bevezetésekor és azóta is visszatérően használtuk – nem ok nélkül. Ha a teljes fogyasztói kör számára a politika határozza meg az energiaárakat – direktben, a piaci viszonyoktól függetlenül –, az olyasfajta politikai kiszolgáltatottságot jelent, amelynek az árnyoldalait a legdurvábban most fogjuk majd megtapasztalni. Azért írjuk, hogy a legdurvábban, mert tapasztaljuk már 2013 óta, és az eltelt idő nagy részében eddig is elég durva volt. A világpiaci energiaár az állami árszabályozás bevezetésétől hosszú éveken át alacsonyabb volt, mint amennyit mi a kormány sajátos ajándékaként kifizettünk. Ha ma csinálnánk mérleget, fehéren-feketén az derülne ki belőle, hogy mindenki jobban járt volna rezsicsökkentés nélkül – azaz mindenki, kivéve a kormányt és a kormánypártot, amely összességében százmilliárdos ráfordítással politikai/kommunikációs terméket fabrikált az adminisztratív árazásból, magához kötve ezáltal a legárérzékenyebb fogyasztói csoportokat.

Hogy milyen hatékonysággal működik a rezsipóráz, arra nem csak a 2014-es, hanem az idei választás is meggyőző példát kínált, bemutatva, hogyan befolyásolja százezrek választói döntését, ha tudják, hogy nem a piac, hanem a Párt határozza meg, hogy a nyakukig, az orrukig vagy a fejük búbjáig és majd a víz a következő hónapokban/években. Az ilyesfajta jótéteményeknek azonban mindig súlyos ára van. A politika semmit nem ad ingyen, és ha megkapta, amit akart (esetünkben a szavazatokat), akkortól már egy másik logika érvényesül. Most, hogy egy jó ideig nem lesznek választások, a másik irányba rántják a pórázt – de nevezhetjük nyugodtan fojtónyakörvnek is.”

Kiemelt kép: MTI/Faludi Imre