Azt semmiképpen nem, hogy s*ggnyalónak nevezzen egy újságírót.
„Olyan arcok kerültek be az Országgyűlésbe, mint például Vajda Zoltán. A műkedvelőknek jelzem, hogy a parlamenti felszólalásait érdemes megfigyelni, mert kritikán aluliak. Az MSZP-s politikus legutóbb egy interjúhelyzetben s.ggnyalónak nevezte a munkatársaimat és engem. Egy országgyűlési képviselő s.ggnyalónak egy olyan riportert, aki kérdezni mer tőle. Vajda egyébként azért lett indulatos, mert hétvégén abban a választókerületben szenvedett vereséget a baloldal, ahol ő az országgyűlési képviselő, de ettől ez még nem ok arra, hogy bárki s.ggnyalónak nevezzen egy másik embert.
Ezek olyan mélységek, amelyek eddig nem képezték részét a magyar politikai életnek. Egy képviselőről joggal gondolhatná az ember, hogy rendelkezik valamiféle viselkedéskultúrával. Úgy fest, hogy naiv vagyok, ha ezekről ezt feltételeztem.
Egy dolog nyugtat. A magyar emberek többségében még megvan az igény a minőségre. És az ilyen minőségű emberek gyorsan kipörögnek abból a rendszerből, amit a többség elfogadhatónak ítél.”
Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
A megválasztott amerikai alelnök a közösségi oldalán reagált.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
Láng Balázs egy belső csoportban hívta fel arra a figyelmet, hogy „borzalmas arcoknak is otthona lett a Tisza.”
A randalírozók betörték a szerintük Izraellel együttműködő üzletláncok kirakatait is.
Szóba került az az eset is, mikor Olaf Scholzot számon kérte egy német férfi, akinek egy migráns gyilkolta meg gyermekét.
Egy kutatás bizonyítja, hogy a hazai média által gyakran emlegetett uniós tagállam munkaerő-piaci helyzete sem ad okot büszkeségre.
A modernitás nagy ideológiái – liberalizmus, szocializmus, konzervativizmus – mára érvényüket vesztették.
