Mindig is gyűlöltem azokat a baloldali értelmiségieket, akik a partvonalról kiabálnak

„Képlékeny korszakban élünk - mondják kortárs írók - amit nehéz íróként megragadni. Ön azonban éppen jelenünk eltorzult negyvenes- ötvenes generációján keresztül nagyon is mai történeteket, korjelenséget ír meg. Mit gondol, miért nyúlnak nehezen a jelenhez az íróink?

Én annyiban egyetértek azokkal, akik megfoghatatlannak tartják a jelent, hogy ha történelmi szempontból szeretnénk vizsgálni egy eseményt, akkor minimum öt évnek kell eltelnie, hogy objektíven lássuk annak vázát, mozgatórugóit, azt, hogy az elindított folyamatok hova futnak ki. Ha a napi eseményeket nézzük, akkor például az orosz-ukrán háborúról írni nem lehet íróként, mert mai napig nem tudjuk mi indította el és hova fut ki ez a háború. Könnyen lehet, hogy fals következtetésre jutna az író, ha regénybe foglalná ezeket. És ez igaz a korunkra is.

Ez a korszak még nem zárult le, nem vagyunk túl rajta, nagyon is élő eleven és nem is tudjuk, hogy hova fut ki, ezért nagy összefoglaló művet sem történelmi sem szociológiai sem irodalmi szempontból nem érdemes írni róla. Ám, az, hogy makró szinten nem tudunk következtetéseket levonni, még nem jelenti azt, hogy mikrotörténetek szintjén ne tudnánk elmesélni, leírni. Korunk hétköznapjait, történéseit, nemcsak lehet, hanem kötelességünk is megírni, hiszem majd ebből is táplálkozni fognak a különböző tudományágak, amikor a nagy összegző tanúságot levonó műveket elkészítik.

Látni fogják a kutatók és aztán az olvasók, hogyan éltek a XXI. század első harmadában egy Magyaroroszágnak nevezett lokalitásban az emberek, mit gondolkodtak magukról, a világról, hogyan igyekeztek boldogulni és problémák keserítették meg az életüket, milyen veszélyek fenyegették őket vagy éppen mitől lettek (volna) boldogok.Látni fogják, hogy korunkat átjárja egy szellemiség egy uralkodó ideológia, a woke-kapitalizmus, ami nagyon plasztikusan megjelenik az új regényemben, a Vikingekben.”

Nyitókép: Ficsor Márton, Mandiner