De láthatóan nem ez volt a cél, hanem sokkal inkább az, hogy fájjon minél jobban.
„Tekinthetjük akár szimbolikusnak is: az »adócsökkentés kormányának« – persze csak a saját fizetéseik megemelése után – az első dolga egy drasztikus adóemelés áterőltetése volt. Sőt, a helyzet ennél is durvább: mindenki jobban járt volna, ha egyszerűen csak megemelik a kata összegét. De láthatóan nem ez volt a cél, hanem sokkal inkább az, hogy fájjon minél jobban, különösen a vélelmezhetően nem jobbra szavazó értelmiségi szakmáknak. (Meg mindenkinek, akinek eddig nem közvetlenül a kormánytól függött az egzisztenciája, a bringásfutártól a villanyszerelőig.)
Hát most fáj, és ez a mi atomjaira szaggatott, a szolidaritást az emlékeiből sem ismerő társadalmunk pontosan úgy viselkedik, mint a hangyaboly, amikor a közepébe dobnak egy égő gyufát. Pánik van, szervezetlenség és ide-oda szaladgálás. Pedig jócskán vannak az érintettek között olyanok, akik szakmájuknak hála egy harcosabb közegben, mondjuk Németországban vagy Skandináviában pillanatok alatt meghátrálásra késztetnék a kormányt – elég talán az egészségügyisekre vagy a könyvelőkre gondolni. Nálunk azonban minden van, csak harcos közeg nincs. Errefelé mindenki magának próbálja kikaparni a gesztenyét, tekintet nélkül másokra.
Ha már itt járunk, oszlassuk el azt a városi legendát is, hogy a taxisokhoz azért nem nyúltak, mert félnek tőlük. Nem; azért nem nyúltak hozzájuk, mert már az összes nagy taxis cég a NER zsebében (tulajdonában) van, és bolondok lettek volna olyasmit lépni, amitől több lesz a költség és kevesebb a sofőr meg a profit. Ez pontosan ugyanaz a cinizmus és önérdek-érvényesítés – a köz rovására –, mint a kaszinók közteher-mentesítése. Ugyanaz a mögöttes ok, és ugyanaz lesz a következmény is: a társadalmi morál további zuhanása. (Higgye el a kedves olvasó, van még hová.)
Amúgy nemcsak azt ígérték meg, hogy ezentúl minden törvénymódosítás előtt konzultálnak velünk, hanem azt is, hogy nem lesz megszorítás. Aki pedig a saját élethelyzetében megtapasztalja, hogy neki bizony hazudtak, gondolkozzon el rajta, hogy másban vajon igazat mondanak-e – hátha egy lépéssel előrébb jutunk.”
Kép forrása: MTI Fotó: Mohai Balázs
A tiszás jelölt-jelöltek elsősorban az a felső réteg, amely nemcsak politikai ambíciókkal rendelkezik, de amelynek Magyarországon kisebb vagyonkája, tehát valamekkora szabadsága és mozgástere is van hozzá, hogy belépjen a politikába.
Zavarba ejtő lelkesedéssel dicsérte Orbán Viktor futballpolitikáját, mondván, mindaz a példaértékű segítség, amelyet a magyar kormány közismerten a sportnak ad, a következő nemzedék egészségében, szemléletében, inspirációjában, versenyképességében térül meg többszörösen.
De sose feledjük azt a szégyent és csúfságot, hogy a feleségét akarta »csak« zsarolni, hogy maradjanak meg az állásai.
Ha kapsz és elteszel 3,4 milliárdocskát a brüsszeli önsorsrontó idióták és/vagy fekete öves gazemberek pénzéből, akkor te vagy a független.
Csak meg ne sértődjenek, amikor erre felhívjuk a figyelmet a jobboldalon.
A kancellár „új lendületnek” nevezte a megindult folyamatot, de egyértelművé tette, hogy továbbra is hosszadalmas és nehéz útról van szó.
A miniszterelnök rámutatott, hogy a kérdés az, kivel kezdik.
