Bátorítani szeretném azokat, akik a Böjte Csaba intézményeiben bántalmazott gyerekek mellé álltak

„MOST BÁTORÍTANI SZERETNÉM AZOKAT, AKIK A BÖJTE CSABA INTÉZMÉNYEIBEN BÁNTALMAZÁST ELSZENVEDETT GYERMEKEK MELLÉ ÁLLTAK!

Bevallom, hogy nagyon komoly lelki teher az, amibe nyilván a téma ismerőjeként sorsszerűen belecseppentem. Az elmúlt napokban jó néhány nevelőtanár, önkéntes segítő vagy éppen erdélyi újságíró keresett meg engem. Akik részben a borzalmakról, azok hátteréről, egyéb ügyekről, a bántalmazás másféle formáiról is meséltek nekem. Kérték a segítségemet, vagy csak el akarták mondani, hogy a terhet innentől én hordozzam. Amit bizalmasan bíztak rám, az titok marad, amiben tudtam, máris segítettem. Felhasználva a láthatóságom és a kapcsolatrendszerem erejét. És továbbra is számíthattok rám!

De most nem én vagyok a lényeg. Hadd köszönjem meg sok magyar állampolgár nevében azoknak az embereknek, nőknek, férfiaknak a bátor kiállását és harcát, akik lehetővé tették, hogy ez a nehéz ügy a hosszú visszontagságok után végre némi eredményt produkált. Tudjuk, hogy a történetnek még koránt sincsen vége és nagyon kemény küzdelmek várnak még Rátok, ezért szeretném, ha tudnátok, mi itt vagyunk és amilyen módon tudunk, segíteni fogunk!

Soha ne higgyétek el, amit most el akarnak hitetni Veletek, hogy ebben az ügyben soha nem lesz igazság, mert a politika annyira mélyen beleártotta magát! Én is azért kezdtem bele a magam harcaiba, mert tudtam, hogy a dominónak egyszer be kell dőlnie és ha nem is lesz azonnal eredmény, lehet, hogy még évek, akár egy évtized is el fog telni addig, amíg a tényleges eredmények jönnek, akkor sem lehet már soha többé a szellemet visszazárni a palackba, ami most elszabadult. És ez bizony most, ebben az ügyben is elszabadult. Végre. Hálás köszönet mindenkinek érte, aki ezért már eddig is rengeteget küzdött! Nagyon büszkék vagyunk Rátok!

Hiszek abban, hogy a gonosz valami olyasmi, amit sok, jószándékú ember együtt le tud győzni, bármilyen hatalom is álljon mögötte! És hogy egyetlen olyan rendszer sem lesz képes örökké fennmaradni, ami megtűri mások bántalmazását vagy éppen ő maga válik bántalmazóvá.

Dorothee Sölle, a kedvenc teológusom mondta a holokauszt kapcsán, hogy ne azt kérdezzétek, miért engedte meg ezt a borzalmat az Isten, hanem kérdezzétek azt, hogy hol maradtak az Isten barátai, amikor milliókat halomra gyilkoltak a gázkamrákban? Miért maradtak csendben? Miért maradtak passzívak?

Mindenki, aki ilyen bűncselekményekről tud és nem kezd el torka szakadtából kiabálni, felelőssé válik a gyermekeket érő erőszakban és lélekgyilkoságban. Mert ez az! Lélekgyilkosság! Az erőszak (verbális, fizikai, szexuális) a testet nem öli meg, de lelket igen! Így aki ilyesmit csinál vagy aki ilyesmi ellen nem lép fel a lehető legkeményebb módon, az gyilkos!

Számon fogják rajta egyszer kérni, majd odaát. De ezeknek a gyerekeknek az már késő lesz, tudjuk. Ezért Nektek most kell cselekednetek! Legyetek bátrak! És tudjátok, hogy nem vagytok egyedül! Sokan fogunk támogatni Benneteket! Mert hősök vagyok, helyettünk is teszitek!”

Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay