„Két hétig tartott a felhőtlen öröm. Ez idő alatt írások százai jelentek meg a fősodratú hazai sajtóban arról, hogy az oroszok mennyire pórul jártak, amiért a mindenható Nyugattal szembekerültek. Számtalanszor leírták, hogy a Nyugat ledobta rájuk a gazdasági atombombát. A rubel árfolyamának (átmeneti) esésével bizonyították, mekkorák az orosz veszteségek és hogy Putyint mennyire meglepték azok a gazdasági szankciók, amelyekkel immár 8 éve fenyegetik őket. A fősodratú sajtó gyakorlatilag arcátlanul végighazudta az elmúlt hónapokat. Kritikátlanul tolták a propagandát, kiirtottak a kommunikációs térből minden más véleményt, de mára akkora lett a szakadék a valóság és az általuk közvetített világkép között, hogy új magyarázatokra van szükség. Mostantól majd mást hazudnak.
A valóság ezzel szemben az, hogy az a bizonyos gazdasági atombomba ránk, elsősorban az Európai Unió országaira lett ledobva. Oroszország rekord nagyságú bevételeket ér el energiahordozókból, India, Kína és a nem mellesleg NATO-tag Törökország sorban állnak a nyugati piacokról kiszoruló orosz kőolajért, miközben a rubel lett világ legjobban teljesítő devizája. Európában és az Egyesült Államokban viszont 40 éve nem látott nagyságú infláció dübörög és már most érezhetően esik az életszínvonal, a lakossági és vállalati várakozások egyaránt borúlátóak. A szankciók óriási károkat okoznak a gazdaságainknak. Több nyugati országban már most emelkedik a munkanélküliség, az egyébként sem rózsás tavalyi év után tovább esik az ipari teljesítmény. Sok, bezzegországban emberek milliós tömegeinek nem lesz elég pénze ételre és fűtésre.