Nem érdeke a világnak az USA hatalmának korlátozása

„Nehéz év van az amerikai külpolitikai mozgástér korlátozását támogatók erők – elemzői hálózatok, tanácsadók és politikusok – mögött. Befolyásuk csúcspontját az Afganisztánból történő kivonulás jelentette, az orosz-ukrán háború kitörése viszont kezdetben visszavetette az erejüket. Most viszont újra, kitartóan bírálják az Egyesült Államok külpolitikáját, ugyanakkor nem túl meggyőzően.

A kritikusok köre igen kiterjedt. Ide tartoznak a beavatkozásellenes tudósok, akik gyakran nem ideológiai alapú „realistának” nevezik magukat, valamint egyes agytrösztök is, mint például a Quincy Institute. De a tábor olyan libertariánusokat foglal magában, mint Rand Paul szenátor, aki radikálisan csökkentené az Egyesült Államok külpolitikai költségvetését, valamint olyan progresszív politikusok is, akik az amerikai globalizmusban az imperializmust és a neoliberalizmust vélik felfedezni. Ugyanakkor ide sorolhatók a pacifisták is, akik magát a háborút tartják a legnagyobb ellenségüknek, valamint olyan nacionalista politikusok, mint Josh Hawley szenátor, aki szerint Kínával csak akkor tudja felvenni a versenyt az USA, ha előbb otthon rak rendet. 

Egyesek a globális kereskedelem visszaszorítására törekednek; mások elsősorban az Egyesült Államok folyamatos európai és közel-keleti szerepvállalását ítélik el. Ami összeköti a különböző irányokat az az a meggyőződés, hogy az Egyesült Államok túlzott hatalma katasztrofális következményekkel járt a világ, de még az USA számára is. 

Ez a koalíció egy évvel ezelőtt sikerként könyvelhette el, hogy Joe Biden elítélte az „örök háborúkat” és kivonult Afganisztánból. (…)

A sikermámor azonban nem tartott sokáig. Az afgán állam az amerikai csapatok teljes kivonása közben összeömlött, ami bebizonyította, hogy a hadviselés drága dolog, de egy háború elvesztése ennél is drágább. Majd jött az orosz-ukrán háború. Vlagyimir Putyin erői a szovjet birodalom helyreállítására törekszenek és ukrán állampolgárokat gyilkolnak; világossá vált, hogy milyen szörnyű lenne az a világ, amit Washington nélkül irányítanának a nagyhatalmak. 

(….)

(…) Tegyük fel, hogy Washington nem folytatja Ukrajna támogatását, és az európaiakra bízza a kontinens biztonságát. Mit jelentene ez? 

Az elmúlt évszázadból – vagy akár az elmúlt hat hónapból – ítélve a válasz biztosan nem egy stabil Európa és egy anyagilag biztos lapokon álló Amerika lenne. Inkább a sikeres orosz invázió képe körvonalazódik, ami bizonytalanságot eredményezne Európában. Európa, amerikai vezetése nélkül, kevésbé tudna egységesen fellépni és így Putyinnal szemben is nehezebben cselekedne. A kialakuló globális instabilitás közepette pedig Kína hatalmát is nehezebben lehetne ellensúlyozni.”