„Nem mennék bele abba a vitába, hogy törvénytelen-e a kormány vagy sem. Önmagában rossznak tartom ezt a kommunikációs panelt, de ez a mondandóm szempontjából mindegy is. Ami viszont ennél talán fontosabb és meghaladja a puszta címkézést, az Kövér László viselkedése. Illetve nem is a viselkedése, hiszen ő már csak olyan, amilyen; neki láthatóan csak az a fontos, hogy rettegjenek tőle. Én már egyébként abban sem hiszek, hogy elkötelezett fideszes lenne, nem véletlen, hogy beleragadt a házelnöki szerepbe. Az az ő hatalma, ott ő a megkérdőjelezhetetlen úr. Természetesen nem kicsinylem le a házelnöki tisztet, komoly rang, az egyik legmagasabb közjogi méltóság, de a hatalma, lássuk be, egészen korlátozott. Kilépve az Országgyűlés épületéből lényegében meg is szűnik, protokolláris jellegűvé degradálódik.
Feltehetően ezzel ő együtt tud élni, másként: pontosan felméri, hogy ebben a székben lehet a legtöbb, ha már nem lehet Orbán Viktor. Ezért nem akart köztársasági elnök sem lenni; az orbáni rezsimben annak még kisebb a befolyása a dolgok menetére. Itt, a Házban legalább ő az úr, megkérdőjelezhetetlenül az. Persze ismerni kell a határait, és ezeket Kövér jól láthatóan ismeri is: többnyire csak az ülésterem egyik felét látja.